Csajok vs Pasik avagy Netrandik

Bezár

2009-04-25T16:01:00.004+02:00

Nem,nem szűnik meg a blog:)...csupán úgy gondoltuk,hogy egy kis bővítés miatt átköltözünk egy másik szolgáltatóhoz... sajnos a kommenteket nem tudjuk átmásolni,de reméljük az új oldalon is sok lelkes olvasónk lesz:)

Továbbra is várunk tapasztalatokat,véleményeket és randi sztorikat:)

Az "új" blog elérhető a következő címen: NETRANDIK.FREEBLOG.HU

Variációk randira

2009-04-24T09:30:00.005+02:00

A XXI. századnak és az emberi leleményességnek köszönhetően számtalan lehetőség közül választhatunk, ha úgy döntünk, hogy nem elégszünk meg az internet nyújtotta társkeresési formákkal.
Ezeket próbálom most egy csokorba összegyűjteni.

Nem nevet, az alábbi felsorolás véresen komoly!

• koktél randi - nem ismerem a működését, csak tippelni tudok, hogy valami puccos klub bárpultjánál leültetik a szingliket... s egy koktél mellett ismerkedhetnek
• vak randi - eddig azt hittem ennek elkészítésére csak ismerőseink képesek, tévedtem, léteznek klubok, akiknek ez a specialitása
• főzős randi - igen, mennyire romantikus, ha egy jó adag sült hal elkészítése után a férfi beleszagol a hajamba :-) na neeee
• múzeum randi - az ötlet nem rossz, talán a felhozatalból ez a legjobb
• rapid randi - nincsen hozzáfűzni valóm - de ettől még működhet
• utazós randi - a legnagyobb! nyaralás egybekötve sok-sok randival :) Korosztályokra osztott csoportokkal utaztatnak bennünket, ha jól vagyok informálva, egyenlőre csak Görögországba.

Nos, aki ezek közül sem talál kedvére valót az még mindig esélyes,
hiszen hobbink, barátaink, ismeretségeink által még mindig ránk találhat a szerelem.

Komolyan gondolják? II.

2009-04-24T09:23:00.004+02:00

Kicsit lentebb kaptunk egy kedves hozzászólást egy bizonyos "névtelentől":) Bővítsük a repertoárunkat ezekkel is:)

"Sziasztok!
Itt van még pár pasi-címsor, szó-betű szerint idézve :)

Csúcs pasi csak csúcs csajoknak!
Nem keresem az igazit, mert az igazi én vagyok.
Wunderfull life.
Nehéz ide olyat írni, amit ne moderálnának ki (azért szerintem lehet :) )
Olyan vagyok, mint a spanyol nátha - mindenki megkaphat."

Köszönjük:)... Természetesen nem csak a pasik érdekes bemutatkozó szövegeire vagyunk kiváncsiak,így bátran küldhettek a női nem képviselőitől is szövegeket:)

:-)

2009-04-23T21:35:00.005+02:00

Nos,

a félreértések elkerülése végett :)
Az előző poszt, valójában nem reklamáció,
hanem némi méltatlankodás volt.
Pont.

Véleménye mindenkinek van!

2009-04-22T20:15:00.005+02:00

Nem értem!

Egyszerűen nem értem, ha olvastok minket, ha kapunk leveleket, akkor miért nem kommenteltek?

Véleménye mindenkinek van!

Mi pedig kíváncsiak volnánk, vagyunk a véleményekre.
Még regisztrálni sem kell... azt gondolom a negatív visszacsatolás is visszacsatolás!

Kommentre fel!
Mutassátok meg, hogy nem csak olvasni tudtok!

az idegen

2009-04-22T18:35:00.003+02:00

...nos, az idegen ma nem volt ott :-)

Rómatikus

2009-04-22T17:18:00.004+02:00

Lassan kezdem úgy érezni,hogy vonzom a félszeg,idióta,írni nemtudó hapekokat...jött egy levelem pár napja...

"Szia XX, engem Zsoltak hivnak és szeretnék veled megismerkedni,én 31 éves vagyók és szeretem a természetet,a rómatikát,a gyerekeket,az állatókat,a zenét,stb.180cm vagyok,80kg,kék szemü,barna hajú.Egy összite,kedves lányt keresek hósszú távra váróm válaszód szia
Zs."

Bár nem épp tetszetős - egye fene még siethetett is - így ment a válaszom,melyben kértem egy fotót tőlle,ugyan mégis kivel "állok"szembe. A válasz ma érkezett jó sok késéssel...íme:

"Szia XX.köszönöm hogy reagáltál a levelemre sajnos képet nem tudók föltenni dehogy jobban megismerjük egymást tudóm talán még korai ilyet kérnem de mást nem tudók javasolni mit hogy találkozunk valahol egy séta mellet és megismerjük egymást aztán meglátjuk mit szólsz? váróm válaszod szia"

Khm...az hogy beigazolódott helyesen nem tud írni az egy dolog...dehogy lutrira sem megyek az hótziher...köszönöm akkor inkább jöhet a következő...

Komolyan gondolják?

2009-04-22T12:49:00.009+02:00

Kicsit nézelődtem a neten és néhány igen érdekes társat kereső pasi szlogenjén,bemutatkozó szövegén megakadt a szemem...kicsit mazsolázok belőlle nektek,hogy megfejthessük vajon miért is pont ezzel a pár "bájos" sorral akarják meghódítani a nők szívét...

"Ne a terrorista fejemen csodálkozz! Kukancs a szívembe!" - hát persze,miután magamhoz tértem a sokktól...

"A fekete lyukak olyan helyek,ahol isten nullával osztott!" - bölcs gondolat,főleg ha magából indult ki...

"Helló és Szia!" - ööööö....csak a köszönés megy?...

"A nő arccal két gyermek csontváza felé fordulva,az oldalán feküdt. Örlőfogaik alapján öt és 8 évesek lehettek,amikor elragadta őket a halál. Kicsiny kezüket az asszony felé nyújtották,aki porló karjaiba ölelte őket!" - isten nyugasztalja,de ez nem a temetkezési rovat...

"Gondolj ide valami szépet és jót rólam" - hát persze és mint Mr. Tökély kilép az álmomból...

"Többnyire jókedvű arc vagyok társaságban,egymagamba kevésbé" - akkor sajna ezt bebuktad...

"Keresem a Juliskám!" - De kár,hogy megettem a mézeskalács házikómat...

"Tuuuudom...huncut a szemem....de a szívem az NEM" - tuuuudjuk mi ezt el is hisssszük...

"Szeretek ismerkedni,bulizni,jól öltözködni,az igazi parfümöt imádom. Szar az élet,de rövid!!!Használd ki minden kellemes percét -a többi meg szard le!" - nagy igazságok ezek...

"Legyen humorérzéked,mert szeretek nevetni...legyél sportos,mert szeretek mozogni..legyél kedves..." - és hogy mit akar a nő már lényegtelen...

"Indiai srác megismerkedne magyar lánnyal házasságkötés céljából. Angol nyelvtudás szükséges. Pénzt is kap az illető" - nyílván a közeli sztiptíz bárban...

"Rossz pasi jó nőt keres" - ajjjjaj

"Ha egy jófej gyerekre vártál,akkor ne csüggedj tovább..." - Ovónénit ide...

mire elég 7perc?

2009-04-22T10:48:00.005+02:00

Van egy tartozásom, ennek szeretnék eleget tenni.
Történet, mely "RapidRandis" élményem kvázi beszámolója.

Történt egyik nap, hogy egy szintén társkereső barátom (férfi), megkért, kísérjem el, egy ún. RR-ra. Kicsit húzódoztam tőle, de végül beadtam a derekam, mondván, legalább telik az idő és még az is lehet, hogy jól érezzük magunkat.
Nos szkeptikus vagyok, de nem reménytelen, még mindig hiszek és naivan remélek.
Első véleményem még a RR előtt annyi volt, amíg a helyszín felé igyekeztünk barátommal, hogy igazából 7perc valójában nem elég ahhoz, hogy megismerj valakit, legfeljebb benyomást képes ébreszteni bennünk. Ami vagy bejön vagy nem. 50-50%. Se több, se kevesebb!
Odafelé menet megtudtam, hogyan is működik ez a randiforma.
10nő és 10férfi tölt el 10x7 percet egymással.
Minden résztvevő kap egy papírt, amin fel vannak sorolva a jelentkezők.
Ezen a lapon kell jelölnünk azt, hogy, ha a másik tetszik nekünk. A koncepció nem rossz. Hiszen, ha egyezés található, akkor a szervezők kiadják az előre egyeztetett elérhetőségeinket a másik félnek.
Egy csomó kérdés kavarog bennem, de ezeket már nem tudom feltenni, mert időközben megérkezünk a helyszínre. Remek kávézó, modern berendezéssel, egyetlen hátránya, hogy pincehelység és így hiába a légkondi, kissé levegőtlen.
Néhány sorstársam már a helyén várakozik, igazából nem tudom eldönteni, hogy ők tényleg társtalanok, vagy beépített emberek-e. Leülök az egyik szabad helyre, kedves, udvarias pincér érkezik, megkérdezi szeretnék e fogyasztani valamit. Mivel meleg van, természetesen rendelek egy üdítőt. Szemem sarkából próbálom felmérni az "ellenfeleket", de elégedetten nyugtázom, hogy nem lesz problémám velük, egy cél vezérel bennünket.
Egymás után érkeznek a többiek, egyenlőre szintén csak nők. Egyikükkel beszélgetésbe elegyedek, megtudom, neki már nem az első RR lesz ez a mai. (itt már azért vannak kétségeim) De mielőtt belekezdhetne a részletekbe, szépen libasorban megérkeznek a srácok. Igyekszem nevetés nélkül végig mérni a társaságot. Nehezen megy.
Tíz pasas érkezik, köztük a haverom, aki kacérul rám kacsint. A fent maradó 9 pasasból egyik sem az esetem. A legtöbbjük pocakos, kopaszodik, kilóg a szőrzete vagy mindhárom negatív kombóval rendelkezik.
Az első pasi levágódik az asztalomhoz, erősen közelít a 40hez, kopott öltönyt visel, ápolatlan. Szinte bemutatkozni sincsen időm, elővesz egy lapot és vadul elkezdi felolvasni az előzőleg általa felírtakat. Figyelek. Tőmondatokban felsorolást tesz önmagáról.
Sípolás hallatszik, ez jelzi, hogy érkezik a következő pasi. Fiatal véknya gyerek. Megtudom manager. Aranyos jó fej, de az első 3percben tisztázzuk, hogy nem egymást keressük. A sípszóig megvitatjuk, hogy melyik lányka tetszik neki, sok szerencsét kívánok, majd sípszó és érkezik a következő pasi.

Meglepő, de tetszik és nem a haverom. Velem korú fiatal srác, helyes, aranyos, a 7perc gyorsan eltelik, megkapja a csillagot a neve mellé!
Négyes pasi a haverom. Amint leül beavat a részletekbe, elmondja, hogy neki tetszenek a csajok és biztos ami biztos mindenki neve mellé kap egy keresztet.
Sípszó, érkezik ötös. Köpcös, szakállas, bölcsész. Lelkes, még udvarol is, bár erősen sablon gyanús a szöveg.
Hatos, végre szóhoz is hagy jutni, végre beszélhetek, és még érdekli is. Kár, hogy engem nem dobogtat meg.

Nem említem a többi pasit, inkább az eredményről beszélnék. A 10-ből 3 csillagot osztottam ki.
Miután hazaértem 2 levél várt az email fiókomban.
Kettő pasival egyezett a csillagunk :)
de ez már egy másik történet lesz.

Bizalmatlanság...na de ennyire?

2009-04-22T09:18:00.004+02:00

Igen-igen újabb levelem érkezett...ezuttal egy másik társkereső oldalon.

"Szia!
Nem gondoltam, hogy én is egyszer szétnézek társkereső oldalon, de most úgy alakult, hogy egyedül vagyok és ez így nem jó.Tetszik a fotód és szívesen megismerkednék Veled. Bár nem tudhatom, hogy a fotó valós-e vagy sem. Tudod ez az egész on-line társkereső rendszer hibája. Utólag elnézést a bizalmatlanságomért, ha ez alaptalan, de én már csak ilyen vagyok.Egy emberben szeretnék bízni igazán, és ez a párom.Ha Te vagy az aki, illetve aki a képen van, akkor beszéljünk meg egy személyes randit, és akkor eldönthetjük, vagy elválnak útjaink vagy összefonódnak örökre. Ki tudja? Sz."

Köszönöm kedves Sz. de nem értem,hogy aki ekkora bizalmatlansággal van az emberek iránt az minek nézelődik társkeresőn?....nem beszélve arról,hogy első levélnek sem igazán ildomos ilyen szöveggel előrukkolni,mert nem hogy választ nem kapsz,de még sértő is lehet annak aki komolyan társat keres. Másrészről pedig pont,hogy egy olyan oldalon teszed mind ezt,amin tapasztalataim szerint tényleg korrekt emberek vannak. Úgyhogy javaslom az ismerőseid körét célozd párkeresés gondolatával,ott talán megerősítés kapsz ki a valós személy avagy álruhás démon.

Meddig még...

2009-04-22T07:50:00.003+02:00

Nem tudom mi...de valami megfogott ebben a számban...

Olvasói levél

2009-04-21T21:04:00.003+02:00

Egy kedves olvasónk küldött nekünk egy nagyon humoros bemutatkozó szöveget:)...Íme...

"Most vagyok 26. Még van kb. 55 évem. Ez alatt el fog telni 20075 nap (ha minden jól megy). Asszem napi átlag 2 otthoni WC használattal számolva, örülnék, ha Te lennél az, aki miatt megéri 40150-szer lehajtani a WC-deszkát..."

Hát azt hiszem ennél különlegesebb bemutatkozóval nehéz előállni:)) Pasik...kössétek fel a gatyátokat:))

Mégegyszer köszönjük Á.-nak ,hogy megosztotta velünk is:))

aki hallja, adja át

2009-04-21T18:53:00.009+02:00

Ma történt!

Hazafelé tartottam, amikor szembejött a FÉRFI.
Pillantásunk találkozott, éreztem meg volt a vibrálás. Mint a filmekben, megállt a pillanat.
Sugároztam felé a jeleket, de nem mert kezdeményezni. Pedig nem éppen tűnt nyulas típusnak.
A Bank automata használata után betértem egy közeli boltba, utánam jött, újra találkozott a szemünk. De nem kezdeményezett...

Ha legközelebb találkozunk légy bátor! Merj kezdeményezni, nem harapok, és egy szörpit is szívesen meginnék egy nehéz nap után.
Ha magadra ismernél jelentkezz :) vagy várj holnap is ugyanott!

Kérdések buknak elő belőlem, miért történnek úgy az események ahogy?!
De mi lett volna, ha....?
Miért van az, hogy érezzük a vibrálást, mégsem történik semmi, mindenki megy tovább.
Aztán pedig bánkódik, hogy miért nem tette meg a lépést, miért nem volt bátrabb.
Korábban nem bántam, ha így esett, de most jó lett volna, ha nem így alakul.
Hibáztathatnám magam, mégsem teszem, NŐ vagyok, amit tehettem, hogy viszonoztam a mosolyt és adtam a jeleket, tudattam a gesztusaimmal, hogy szívesen megismerném, megtettem.
Vajon, ki hogyan cselekedett volna hasonló esetben?
Tehettem volna ennél többet? Lehet.
Sosem fog kiderülni :-)

Tihi a jó barát

2009-04-21T17:21:00.004+02:00

Tihivel kettő évvel ezelőtt ismerkedtem meg, a kutyák szeretete hozott össze minket. S noha külső és belső jegyei igen tetszetősek, mégsem néztem rá úgy, mint ha potenciális lehetőség volna.
Általában úgy időzítettünk, hogy a kutyusok sétája egy időpontra essen, így nagyokat tudtunk beszélgetni.
Idővel telefonszámot és egyéb elérhetőségeket cseréltünk, nem sokkal később pedig azon kaptuk magunkat, hogy már nem csak a sétáink közösek, de szinte az egész napot "együtt" töltjük, még ha olykor virtuálisan is. Teltek a napok, majd a hónapok, majd az egyik átborozott délutánon rájöttünk, hogy tulajdonképpen mennyi közös vonással rendelkezünk, s mindketten egyedülállóak vagyunk. Talán ez volt az a pont, amikor "egymásra leltünk".
Nem beszéltük meg, mi lesz ezután, valahogy adta magát a helyzet. Elcsattant a csók, aztán a következő. A napjaink még szorosabbá váltak, aztán valami megváltozott, a sétákat külön bonyolítottuk, ritkultak a beszélgetéseink, a találkozásaink. Aztán Tihi eltűnt. Nem aggódtam, valahogy egykedvűen fogadtam az egészet, lekötött minden egyéb, nem érdekelt, mi lehet vele. Hónapokkal később msn-en folytattuk, amit egykor abbahagytunk. Én nem faggattam, ő nem mondta.
Valami újra elindult. Megbeszéltük, hogy aznap este találkozunk a sétáltatóban.
Tihi nem jött el.
Egy hét múlva jelentkezett újra, úgy tett, mint ha semmi sem történt volna.
Noha nem beszéltem róla, ez már tüskét hagyott bennem. Nem hozakodtam elő a furaságaival, egyszerűen csak tartózkodó maradtam vele.
Ez biztosan összezavarta, mert rákapcsolt, s soha addig nem látott tempóban nyomulni kezdett.
Nem engedtem, kitértem előle. A kutyás sétáim más időpontra és helyszínre helyeztem.
Randira hívott. Itt éreztem, hogy nem szabad elmennem, nem is mentem el.
Sok idő eltelt, újra jelentkezett. Életet váltott. Vidékre költözött, munkahelyet váltott, s megismert egy lányt, akibe szerelmes, boldog.

Sosem beszéltünk a múltról, a mi kapcsolatunkban jót tett a "strucc politika". A legjobb barátok lettünk még akkor is, ha korábban a kémia nem működött nálunk, számíthatunk egymásra.
Szinte mindent megosztunk egymással, napközben is sokszor beszélünk, hol én, hol ő ad tanácsokat nekem.

Köszönöm Tihi, hogy így alakult!

pff

2009-04-21T12:45:00.002+02:00

No komment... Újabb levél már megint...komolyan a hajam tépem lassan....

"Szeretkeznék veled..."

mai okoskodás...

2009-04-21T11:06:00.007+02:00

Valami lehet a levegőben, lehetséges, hogy túlzottan is elszaporodtak a tavasz molekulái, melyek igen nagyfokú aktivitást idéznek elő a hímnem tagjai közt.
S ha nincsen meg a személyes kontakt, akkor msn-en és levélben bombáznak minket, társkereső nőket :)

Nekem sem maradt üres a leveles fiókom, mivel másik névvel használom a társkereső fiókom, "a kígyós ember" belenyúlt :-) (nem ússza meg)

" Szia CB,

Azt hiszem az ördögnél egy fokkal szebb vagyok.Szeretem a könyveket.Szeretek csak úgy otthon maradni,én már kinyüzsögtem magamat.Vannak terveim és van munkám.
Viszont nincsen párom,akivel megoszthatnám az életemet.
Szerintem folytassuk az ismerkedést emailen keresztül,mert nem vagyok vipes és a leveleim száma korlátozott.
Email címem:....@freemail.hu
xy"
Hol rontotta el?! Talán ott, hogy ismerem, hogy volt hozzá szerencsém...
...hát, kedves kígyós barátom, ez ezúttal sem jött be.
További sok sikert neked!

Dehogy, ne csak a múlt kisértsen, egy új levelem is akadt. Íme:

"Szia,

Kérek engedélyt nem belekezdeni 5 oldalas jellemzésbe, sem a lelkem mélyén nyugvó lélektani struktúrák felszínre hozatalába. Nem írnék hosszas, erotikus töltetű leveleket, és a következő 10 évre vonatkozó távlati terveimmel sem sokkolnálak. Nem borulnék a válladra a nőket szidva és azt kérve, hogy értsél meg és egyébként is biztos te vagy az igazi. Nem írnék arról, hogy van egy foltos kiscicám/kiskutyám (nem kívánt törlendő) aki életem értelme, vagy esetleg ez egy piros Zsiguli. Nem próbálnék téríteni és ezoterikusan sem akarnám neked a világot, és benne magunkat értelmezni. Nem untatnálak viszonyulásommal az élet legalapvetőbb kérdéseihez, továbbá az e viszonyulást meghatározó értékeimnek, normáimnak, viselkedésemnek, szokásaimnak, valamint az általam létrehozott és felhalmozott szellemi és tárgyi produktumaimnak az összességével, azaz a kultúrámmal (ezekre is csak a perverz emberek kíváncsiak első blikkre). Nem menedzselném magam az ÉN vagyok a legjobb választás-féle pr szövegekkel stb., és még ezeket a sztereotípiákat lehetne folytatni a végtelenségig, de ez sem áll szándékomban ezért csak megkérdezném van - e kedved velem ismerkedni (ha már állítólag ezért vagyunk itt) hátha sikerül (mármint ismerkedni), ergo várom válaszod.

A."

Köszönjük "A"...
mit rontott el?! az elején említést tesz arról, hogy nem kezd 5oldalas bemutatkozásba, mégis hosszúra sikeredett a levele, mondhatni a vége már nem kicsit untatott...
nem lett volna jobb, ha egyszerűen leírja, hogy tetszem neki és szeretne megismerni?!
oké-oké, kell az egyediéség, na de nemá' ennyire :-)
A kevesebb (ebben az esetben is) néha több!

Amikor a NEM már nem elég...

2009-04-21T10:12:00.003+02:00

Ismerkedni szeretek...olykor nehezen,máskor meg pillanatok alatt megtalálom a közös hangot a másik féllel. Tegnap is ez történt,mikor kaptam egy kedves,igazán stílusos,jó pofa levelet amit nem tudtam válasz nélkül hagyni. Rögtön fel is vetettem az msn lehetőségét amire persze az illető rögtön rákapott és még aznap fel is vett. Tegnap még nem is volt semmi "fura" ,nagyon normálisnak tűnt,közvetlen,barátságos és még az sem zavart,hogy nálam 1 évvel fiatalabb. A bibi ma kezdődőtt...mikor,mint a ragtapasz úgy kezdett rám tapadni. Megírtam neki,hogy sorry,de most munka van és nem tudok írogatni...de ő csak löki a szöveget és kérdezget...és egyre inkább ráállt a témára,hogy mikor talizunk már...mondtam neki,hogy még nem hiszem,hogy fél napos beszélgetésből nagyon rákattanok a találkozás lehetőségére,de őt még ez sem zavarja és rendületlenül monoton mondja mondja mondja...

Nem ismerem,csak max cirka másfél napja...és uuuuutálom mikor valaki ilyen levakarhatatlanul rám mászik....ELÉG!...miért nem lehet megérteni,hogy a NEM az tényleg NEM-et jelent?!

Litánia...

2009-04-21T08:37:00.007+02:00

Úgy látszik mostanság kíméletlenül kapom a furcsa olykor érthetetlen leveleket...

Ma reggel a szokásos e-mail nézegetést követően látom levelem érkezett. Nohh fel is ugrottam gyorsan a portálra,hátha oly régóta várt lovagom talált meg végre...Már a levél tartalmától enyhe sokkot kaptam - nem értem mi a pláne abban,ha egy ismeretlent lebombázunk egy oldalas terjdelmű infóval,amire lehet marhára nem kiváncsi az illető - elkezdem olvasni...udvarias bemutatkozás,hogy mégis tudjam ki is az illető...eddig oké,majd jön a feltét...mit csinál,mit tanul és hogy milyen magas pozicíójú állása lesz neki,ha egyszer véget ér a szemesztere - már itt jobb szemöldököm felkacsint - majd rátér szülőhazájára,akarom mondani városára és fél oldalas kultúrális-történelmi múltat idéz fel szeretett helyéről - nahh bal szemöldököm is felhúzódik - itt már aztán végképp minden lelkes érdeklődésem homályba vesződik. Unalom-unalom az egész, aztán a kérdések tömkelege irányomban. Kit-mit szeretek,mik a kedvenc ételem/italom és mindenem, mivel foglalkozom,mit csinálok mit nem és még egy sor kérdés... kész itt feladtam...

Komolyan nem értem mire jó ez??...aztán persze ha nem kapnak választ,jön a sértődés,mert hogy ők mennyi energiát fektettek a levélbe....nem kell...könyörgőm ne bombázzátok már az embert oldalas litániákkal....elég két sor is,ha egyedi és stílusos:)

Humoros

2009-04-21T08:30:00.004+02:00

Tegnap kicsit körülnéztem az egyik társkereső portálon...kiváncsi voltam vajon mi a "felhozatal" Megakadt a szemem egy roppant találó kis szövegen:))

"28 éves sporthorgász vagyok! Kukacomra még nem akadt semmi, Várom hableányok jelentkezését, cápák és apácák kíméljenek;):) "

Vagy 10 perces röhögő görcs:))) Az egyszer biztos,hogy egyediségből nincs hiány:)))

amikor egy rossz nap is lehet rosszabb :-)

2009-04-20T21:17:00.007+02:00

Simán van olyan nap amikor minden rosszul sül el!
Amikor nem elég, hogy a rosszabbik lábunkkal kelünk fel, de még mások rá is tetéznek.
Ez a nap is ilyen, ahogy látom, nem csak nekem!

Már a reggel pocsékul indult. A fésű húzta a hajam, a fogkrém marta a nyelvem, a tusfürdő pedig csípte a szemem. Csak a második harisnya felvétele sikerült úgy, hogy ne szakadjon ki.
Tudtam, ez a nap nem az enyém.
Napközben kiborítottak a kollégák.
Sok volt a munka. Későn jöttem el, hazafelé betértem a kínaiba, vettem egy kis csípős csirkehúst. Megkajáltam, közben pedig bekapcsoltam a gépem. Remélve, hogy némi kikapcsolódásra teszek szert. Tévedtem, megesett már máskor is.

Msn-en kaptam egy üzenetet. Egy olyan embertől, akire még csak nem is emlékszem. Mint kiderült ő annál inkább, sőt olyan mély nyomokat hagytam benne (egyetlen szörpizés alkalmával), hogy azóta sem tette túl magát azon a tényen, hogy nem egymást kerestük. Pechjére, sem külsőre, sem belsőre nem közelítette meg azt a típust, akit én mindig is kerestem. Kommunikációból gyenge pasas, véknya testalkatú, sportolatlan, ápolatlan külsővel, divatjamúlt frizurával kopott cipőben és még sorolhatnám hátrányait, de nem teszem.
Lényeg a lényeg, emberünk mindenképpen szeretett volna velem beszélgetésbe bonyolódni és tudatni velem azt a tényt, hogy ő a sértett fél... (jól van kisfiam, menj és húzz egy sorszámot)
Próbáltam jó fej lenni vele, nem bántottam, nem is sértegettem. Megtudtam, azóta más bizniszben utazik, de a vállalkozása jól megy!
Minekután befejeztük a magasan szárnyaló beszélgetésünk egyéb elfoglaltságaimra hivatkozva léptem.

Azt hiszem, ezt a napot már csak egy tábla csoki teheti szebbé.
Nem tudnál kölcsönadni egyet?
és egy másik napot?!

Érthetetlen levelek...

2009-04-20T17:33:00.006+02:00

Ez egy ilyen nap:))))...Most őszintén ,valaki tud nekem erre valami épkézláb magyarázatot adni?

"Szia
1987-óta a Pet Shop Boys a kedvenc zenekarom.Voltam a koncertjükön is amikor itt voltak Budapesten.
Szia
B. robi"

Hát az még hagyán,hogy nem értem mi köze ennek a társkereséshez,de hogy vajon erre milyen választ remélhetett ez a kedves úriember?!...

"Szia XX engem Z.-nek hivnak és szeretnék veled megismerkedni,én 31 éves vagyók és szeretem a természetet,a rómatikát,a gyerekeket,az állatókat,a zenét,stb.180cm vagyok,80kg,kék szemü,barna hajú.Egy összite,kedves lányt keresek hósszú távra váróm válaszód szia"

Ugye ehhez nem kell különösebben hozzáfűznöm...tudom,hogy a pasik legtöbbször nem írnak helyesen,ez oké...de azért az alapvetőket tudjuk már leírni...

__$$_________$$$
__$$$$_______$$$___$$$$$
_$$$$$$_____$$$___$$$$$$$
$$$_$$$$___$$$__$$$$____$
$____$$$$_$$$$_$$$
_______$$-$$$$$-$$----$$$$$
____$$$$$$$$$$$$_$$$$_$$$$$
___$$$$$$$$$$ $$$$ $$$_ ____$$$
__$$$__$$$$$$$$$$$$________$
_$$___$$$$$$$$$$$$$$$$$
$$___$$$$_$$$_$$$__$$$$$
$___$$$$___$$__$$$$___$$$
____$$$_____$$___$$$____$$
____$$______$$$___$$$____$
____$$_______$$____$$$
___ _$________$$$____$$.
____ _________$$$____$
_____________$$$
_____________$$$
____________ $$$
____________$$$
___________$$$
__________$$$$
________$$$$$.
______ $$$$$$$$

Huhh...ez végképp üti a biztosítékot:)))....virágküldő szolgálat?..vagy felkérés utazásra a Bahamákra?...esetleg még sok-sok pénz is?...ki érti ezt?:)

Csatatér

2009-04-20T17:24:00.001+02:00

A társkeresés néha elképesztő méreteket tud ölteni...főleg aki már jó ideje benne van ebben a mókuskerékben. A tapasztalatok,az élmények,kudarcok folyamatosan érik az embert. Egy idő után,hát nem csoda,hogy szinte csömört kapunk az egésztől. A sok érdekesebbnél – érdekesebb levelek hada,a furábbnál – furább emberek,stílusok szinte lelkileg is képesek az embert kicsit megtörni. Hiszen mindannyian keressük az álmainkban lévő lovagot avagy hercegnőt...

Másrészről pedig...mondhatjuk,hogy a párkeresés virtuális világa szinte felér egy boxmeccsel. Vajon melyikünk az erősebb,ki adja be hamarább a derekát avagy melyik nő/férfi nyeri el előbb kiszemeltje szívét. Fel kell húznunk hát virtuális boxkesztyűnket,hogy felvehessük a harcot. Furán hangozhat ez,pedig a birtoklási vágy az úgymond vadász ösztön mindig is jelen volt a múltban a jelenben és a jövőben:)...Úgyhogy ha valaki igazán megtetszik,nem szabad hagyni magunkat,főleg ha kölcsönös szimpátiát érzünk. Kalandra fel hölgyek/urak:)

itt a tavasz

2009-04-20T13:20:00.006+02:00

Tavasz van újra.

Hölgyeim, Uraim itt az ideje a nagy sétáknak, a kirándulásoknak. Ismerkedni is lehet, hiszen a ruhák lekerültével, a jó idő beköszöntével a férfiak is bátrabbak.
Vegyük elő biciklinket, túra cipőinket s vágjunk neki a napsütésnek. A hét végéig az előrejelzések alapján marad a jó idő!

Tegnap este könyv helyett a Tv-t választottam. Nem bántam meg, egy kedves magyar filmet láttam, mely a neten való ismerkedésről, s arról szólt, hogy miért is van annyi magányos nő a világon.
Nekem tetszett, aki esetleg nem látta, az nézze meg :-)
9és fél randi

Mivan?

2009-04-20T13:03:00.003+02:00

Megint egy érthetetlen levél számomra...

"Kedves XX!!!

Az elmúlt félórában amikor egyre csak arra gondoltam, hogy mit is fogok írni neked. A net szolgáltatóm folyamatosan megtagatta tőlem a kommunikáció minden formáját.Így röviden megfogalmazva kérdezem, hogy lenne-e kedved találkozni velem, egy teázás ürügyén ?"

Kapásból azzal indítani,hogy szarakszik a net nála...hát nem is tudom...nekem ebből rögtön szagos volt a dolog,talán nem is hiába,mert még a válaszom sem várta meg az illető,hanem egyből törölt...

Vigyázat fekvőrendőr...

2009-04-20T12:50:00.004+02:00

Mert azért akadnak egyedi és humoros levelek is:)...íme egy,amit azt hiszem nem lehet szó nélkül hagyni:)

"Kedves XX!

Elnézést a zavarásért, nem tudom emlékszel e rám. A hétvégén találkoztunk a bálban, csak Te éjfélkor eltűntél egy szép fehér hintóval. Viszont a nagy sietségben az egyik ezüsttopánkádat elhagytad. Azóta kereslek mindenhol, szeretném visszaadni. Az iránt érdeklődnék, hogy volna e rá lehetőségem?"

Randi progik 2

2009-04-19T21:05:00.007+02:00

Casadera remek kis randi helyszíneket írt:)...azt hiszem én már csak egy-két ötlettel tudnám kiegészíteni...

Egy kellemes,családias hangulatú teázó... a Vörösoroszlán alkalmas a nyugodt beszélgetésre,nem mellesleg nagyon különleges teák közül válogathatunk. És ha meghittebb hangulatra vágyunk akkor még külön helységeket is választhatunk.

Másik izgalmas helyszín a Labirintus...itt többféle helyszínt választhatunk egészen a kalandostól a szerelmes útvesztőig:)

Van még egy program ajánlatom,bár ez kimondottan gyalogtúrásoknak javaslott:) ez pedig a Skanzen... gyönyörű táj,friss levegő,egy kis kúltúra:)

És akkor végezetül egy kajás helyszín..Trófea kórlátlan mennyiség mindenből,finom ízek,jó kiszolgálás,családias hangulat:)

Mivan?

2009-04-19T20:48:00.003+02:00

Újabb "ismerkedő" levél...

"Melyik a kedvenc gyümölcsöd?"

Basszus ez komoly?:))))..most őszintén erre vajon milyen választ várhat az illető?...Várjunk csak...persze...a banánt:)))....azért mi tagadás érdekes kezdeményezés ez egy kis szexre:)))...

A sokk-ból is megárt a sok...

2009-04-19T20:26:00.005+02:00

Jeee...levelet kaptam life...miután magamhoz tértem a sokk-tól,azt hiszem nem sértem meg nagyon az úriembert ha ide kopizok egy kis részletet a leveléből...

"Kedves Társkereső!

Feri vagyok,szeretnék veled megismerkedni. Kérlek,olvasd el adatlapomat(updates ID:XY),ahol néhány részletet máris megtud6sz rólam,és fotót is találsz. Válaszod a xyz címre várom.”

Igen-igen...ez idáig még tényleg semmi gond nincs...a java eztán jön...

"Középfokú kereskedelmi végzettséggel az állami szektorban dolgozom. Nincs családom,csak barátaim és munkatársaim. Szabadidőmben sportolok,kirándulok,vagy internetezek. Hobbim a testépítés és érdeklődöm a természetes életmód iránt.Törekszem egy egészséges,harmonikus élet kialakítására. Társat/barátnőt/SZERELMET keresek!Fiatalosan öltözködök,póló-farmer-tornacipő.Testékszer és tetoválás nincs,de a tetkó tetszik,így nem kizárt hogy egyszercsak lessz.Akit keresek: Őszinte,kedves,szolíd lányt,aki szintén szerelmes típus!:)Komoly kapcsolat sem kizárt,egy kisgyermek nem akadály!Összeköltözés megoldható.Ha másra is kiváncsi vagy,kérdezz! "

Huhhh...a fotót már nem merem felrakni,mert nem vállalnám a szívinfarktusért a felelősséget... De hogy kicsit "tisztábban” lássunk miért is oly "gáz” ez...

A középfokú végzettséggel nincs gond,bár jobban hangzott volna,hogy középidős ,lévén 40 körüli,ehhez képest én csekély 15 évvel vagyok csak kevesebb...aztán testépítés,ami kicsit nevetségesen néz ki,lévén a fotón erősen látszik 20 kiló túlsúly felesleg...öltözködés...a poló és farmer nem egyenlő a fiatalossal...összeköltözés megoldható?,aham elösszőr megismerni kéne egymást,aztán költözni...

Nem leszólni akarom szegényt,csak ha már írunk magunkról egy szééééép hosszú bemutatkozást,akkor az valamennyire igazodjon is a fotónkhoz és stílusunkhoz is:)

újabb levelet kaptunk

2009-04-19T09:30:00.003+02:00

"sziasztok,

szeretném megőrizni az anonimitásom, ezért kérlek titeket, hogy nevem és elérhetőségem maradjon anonim.
Az egyik nálatok olvasott poszt hozta meg a kedvem, hogy elmondjam a véleményem, mint férfi. Annyit elárulok, hogy elmúltam 35. Interneten társat keresek.
Fél éve vagyok tagja több társkereső oldalnak. Sokszor találkozom azzal a ténnyel, hogy a nők is több fórumon próbálnak társat keresni. De nem is ez a lényeg!
Arra szeretnék választ adni, hogy miért helyezünk Nőket a kedvencekbe és hogy miért van az, hogy néha egy levél után nem írunk többet.
Az első - a kedvencek tényleg klassz opció, lehetőség van "megjelölni" a célszemélyt. Akinél vagy jelentkezünk később, vagy nem. A jelölésnek nincsen különösebb oka, szimplán annyi, hogy így kényelmesen szemmel tudjuk tartani, nem kell mindig rákeresni. Nekem is sok ilyen adatlap van elmentve. Időnként megnézegetem őket, általában szépen sorban szoktam írni a tulajdonosoknak. Természetesen szépen sorban. De olyan is volt már, hogy csak nézegettem, mert jól esett.
A második - miért nem írunk néha egy levél után. Csak a magam nevében tudok nyilatkozni, sokszor több vasat, akarom mondani adatlapot is tartok a tűzbe. Így megesik, hogy valaki mással kezdek el jobban érdeklődni. Vagy van a másik lehetőség, amikor a levél amit sikerül váltanunk annyira nem dobogtatja meg szívem.
Itt szeretném megjegyezni, hogy nem szeretem a sablon leveleket, illetve azokat sem amikor a hölgy annyit ír, hogy kérdezzem... innentől általánosságban nincsen folytatása a levelezésnek. Soha nem szoktam sablon leveleket írni, mindenkit megtisztelek azzal, hogy személyre szólóan írok, ennek tükrében elvárható, hogy a hölgy is adjon egy picit a személyiségéből, az egyéniségéből.
Ez miatt nem kell elítélni. Biztos hogy a nők is így csinálják.
Túl nagy a felhozatal, relatív kevés az idő, igyekszik mindenki a "legjobbat" kihalászni. Sokat randizom, majd egyszer erről is írok nektek.
Köszönöm a lehetőséget"

Természetesen eleget tettem "Anonymus" kívánságának s nevét elhallgatva adtam közre levelét. Köszönjük az őszinteséget, okulunk belőle!

Randi, de hol?

2009-04-18T21:03:00.009+02:00

Javaslatot tennék néhány randi helyszínt illetően.
Ez nem reklám, ez tapasztalataim megosztása :)

A mozit elsőre nem javasolnám, lévén, hogy sötétben csendben ültök egymás mellett. Utána viszont tutira nem úszod meg a beszélgetést. De kinek van erre energiája??
Én nem szeretem!

Nem oly rég voltam egy kiállításon, nem a megszokott fajta. Sőt, inkább meghökkentő. Olyan közös élményszerzésre ad lehetőséget, ami igencsak megváltoztatja majd a látásmódodat. LÁTHATATLAN
Ez a kiállítás a könnyen megközelíthető. Az élmény felejthetetlen!

Ha jobban szereted a teát, mint a kávét, akkor a Jókai utcában a helyed. Számtalan teázó közül választhatsz. Nekem mindegyikről van benyomásom, de a POTALA-ba mindig visszatérek. A kiszolgálás kifogástalan, a választék örült nagy, és noha olykor sokat kell várni, megéri betérni. Azonban inkább napközben javaslom, délután, este telt ház van. Olyankor nem kivitelezhető a beszélgetés, ismerkedés. Ha mégis későbbi időpontban szeretnéd meglátogatni, javaslom foglaltass szeparét.

Ha egy jó kávéra vágysz, akkor Ypsilon Café. És, ha már itt vagy a sajttortát mindenképpen próbáld ki!

Ha kedveled a kiállításokat, akkor jelenleg több lehetőség közül is válogathatsz.

VAM DESIGN - Da Vinci, a Géniusz - Budapest belvárosában, kihagyhatatlan!

Nemzeti Múzeum - Szkíta aranykincsek kiállítása - Mindenképpen látni kell!

Ugyanitt Fotókiállítás KÉPBEN VAGYUNK! XXVII. Magyar Sajtófotó Kiállítás

Szépművészeti Múzeum - Alfons Mucha, a nő dicsérete (mindenképpen javaslom) - Látni kell!

Ugyanitt Mítoszok földje címmel Gustave Moreau művészete

Ha sétálni szeretnétek, én maradi vagyok és Szentendrét tanácsolom, hangulatos, kicsi utcái garantált kikapcsolódást nyújtanak, étkezésre bármikor van lehetőség és még válogathatunk is a temérdek felhozatal közül!

Sok sikert :)

hazugságok... miért?!

2009-04-18T15:52:00.006+02:00

Nem szeretem ha hazudnak nekem,
nem szeretem a hazug embereket,
nem szeretem azokat akik többnek akarnak látszani, mint amik valójában!
Valahogy nem értem, miért kell valótlant állítani, miért kell megpróbálni másnak látszani, mint amik valójában vagyunk.
A társkeresők hemzsegnek (sajnos) a hazug alakoktól.
No meg a vállalkozóktól...
(ha regisztrált tag vagy, megnézheted magad is, az adatlapok 89%-a vállalkozó)
Milyen jól is menne az országunknak, ha ez valóban így lenne :)

Na, de lássuk a lényeget!

Néhány perccel ezelőtt Marinov kérésére beléptem a már jól ismert társkereső oldalra.
Mit látok?!
nem, nem azt a srácot akit Marinov mutatott, hanem az egyik régi randimat.
Körülbelül 4évvel ezelőtt, még a kezdetek kezdetén összeakadtam ezzel a pasassal.
Akkor is regisztrált tagja volt ennek a társkeresőnek.
Még mindig az... csak frissebb a regisztrációja.

A képek némileg változtak ugyan, egyet kivéve, erről ismertem rá!

oké, jöjjön a történet, szipkáról....

Nem akartam randizni vele, sőt, mindent megtettem, hogy lekopjon, ő mégis kitartóan ostromolt, aztán, hogy lekopjon belementem a találkozásba.
Természetesen akkor sem és most sem vállalta önmagát.
Korábban is magasabbnak adta el magát...
de persze ez úgyis csak a találkozáskor derül ki.

Na, folytatom... mint mindig, most is korábban érkezem, elfoglalom helyem az egyik utcára néző, ablak melletti asztalnál.
Rendelek s várakozom.
Nem is telik el sok idő, egy taxi gördül be a kávézó elé, s ki száll ki belőle?!
naná, hogy szipka. (egyébként találó név, nem csak mert folyton szipog, hanem mert szipka lábai vannak)

Vagányan belibben, szinte bevágódik mellém... az az igazi tapló típus, aki olyan nagyképűnek akar látszani, hogy még önmagával is csak magázódva beszél a tükörben :)
... jó fej vagyok, próbálok vele beszélgetést kezdeményezni, de nem nagyon sikerül, sajna az agy kapacitása nem egyenlő a fejének méretével :)))
Nem adom fel!

Nem bírom magamban tartani, próbálom a beszélgetést abba az irányba terelni, hogy akkor mivel is foglalkozik pontosan.

Felveszi a nagymenő fonalat s elkezd összevissza hazudozni mindenféléről, hogy milyen nagyon komoly bizniszekben van éppen benne.... pfff aha persze :)) szerintem már azt se tudja kinek mit hazudozik össze-vissza.
Ekkor már majdnem sírok a nevetéstől és odaszúrom neki, hogy a taxi amivel érkezett biztosan kölcsön kocsi :) az arcán döbbenet és zavartság, talán itt esett le neki, hogy bizony amikor megérkezett én már akkor is ennél az asztalnál ültem s láttam az érkezését.
Elvörösödik, én még pasit így vörösödni sosem láttam.
Innentől nálam a labda, nem is hagyom abba.
Említést teszek a nem létező magasságáról is. Sikerül nagyon zavarba hozzam! Csak makog, egy értelmes szó sem hagyja el a száját.
Ekkor mintha csak megbeszélt lenne, megcsörren a mobilja.
Nagyon titokzatosan beszél, majd amikor bontja a hívást, közli, hogy neki most mennie kell....

A számlát kifizettettem vele és egészen a mai napig nem láttam.

Sosem fogom megérteni az ilyen pasikat, mire számítanak? hogy a csajnak nem fog feltűnni, hogy a valóságban majdnem egy fejjel kisebbek?? Vagy, hogy bekamuzott karrierrel előrébb jutnak??
Egyáltalán nem értem, hogy miért jó ez nekik, ebből profitálni nem fognak, vagy nekik és a nem létező fickósságuknak jót tesz, ha elmondhatja, hogy mennyi nővel találkozik??? (valaki árulja el)

A taxisokkal semmi bajom, az is egy munka, az is egy megélhetésiforma.
Az alacsony pasikkal sincsen bajom!
A bajom azokkal van akik hazudoznak!
Vajon rajtam kívül mennyi nőnek rabolhatta már az idejét???

Kedvenc...

2009-04-18T13:06:00.002+02:00

Követve a gondolatmenetet...Casadera felhívta a figyelmem egy igen érdekes dologra:) A legtöbb társkereső oldalon létezik KEDVENCEK funkció. Ez körülbelül úgy működik,hogy amíg lázasan kutatunk a Férfi felhozatal között...lehetőségünk nyílik arra,hogy egy esetlegesen szimpatikus adatlapot elmentsünk és Kedvenc címszóval elraktározzuk. Ez több szermpontból is hasznos...vegyük például azt a tényt,hogy nem merünk neki írni levelet.Így megmarad az a választási lehetőségünk,hogy ha kellő bátorságot szedtünk össze,akkor ne kelljen újra keresnünk az adatlapját...hanem csak „előkapjuk” az elmentett lapok közül.
A másik eshetőség amire alkalmas ez a funkció,hogy úgymond szemmel tartsunk valakit,aki talán felkeltette érdeklődésünket. Ugyanis,nem csak hogy kéznél lesz az adatlapja,de folyamatosan láthatjuk azt is,hogy éppen mikor lépett be utoljára.
Csupán egyetlen,de mégis értetlen dolog merül fel bennünk...amikor látjuk,hogy bizony valaki kedvencek közé rakott minket,de még 2 hónap elteltével sem történik semmi. Ilyenkor van,hogy megkísérlek egy érdeklődő levelet írni,melyben tudatom az illetővel,hogy észrevettem velem szembeni szimpatizálását. A reakciók bizony elég érdekesek tudnak lenni...van hogy még választ sem kapok...van,hogy egy értetlennek látszó levél érkezik,melyben közlik velem,hogy igen-igen felvett,de akkor mivan...és csupán az esetek 10%-ában kapok pozitív ismerkedésre hajlamos választ.
Hát ki érti ezt?:)

Elmélkedés...

2009-04-18T11:58:00.003+02:00

Hűű...ma Casadera igen csak megelőzőtt:)...amit mára szántam témát azt ő ki is fejtette,úgyhogy lássunk valami mást amin lehet elmélkedni:)

Rögtön két felvetést is egy kalap alá sűrítek akkor,mert igen csak kapcsolódnak egymáshoz...
Az egyik ami előtt főleg a Férfiak értetlenkednek...Miért is nem válaszolnak a lányok a levelekre? A másik pedig,hogy vajon mennyit illik várni egy válaszra?

Nos valahol itt is,mint minden másban megoszlanak a vélemények...így én most csak a saját tapasztalatomból fakadóan tudok véleményt vagy állást foglalni. Kezdetben mikor elkezdtem ezt a netes ismerkedést – úgy gondoltam – minden kapott levélre válaszoltam,legyen az pozitív vagy negatív. Mindig úgy neveltek,hogy illő módón meg kell köszönni mindent és a korrektség is úgy kívánja,hogy ne hagyjak másban esetleges hiú reményeket. Igen ám,csak a virtuális társkeresés napjainkban kissé megváltozott. Az emberek képesek túl reagálni dolgokat és még inkább elefántott csinálni egy semmit mondó dologból. Többször előfordult már,hogy amit én esetleg egy udvarias megköszönésnek véltem azt a másik nem rögtön felkérésnek gondolta ismerkedésre. Egyre inkább negatív visszajelzéseket kaptam,mert a Férfiak nem voltak képesek elfogadni a Nemleges és visszautasító választ. Példának íme egy mindennapi jelenség: Kapsz egy ismerkedő levelet,amolyan sablonos dolgot...megnézed az illetőt,majd miután konstatálod,hogy nem szimpatikus...udvarias módón írsz egy „köszi,de nem egymást keressük,további sok sikert” válasz levelet,ha már ennyit fáradt vele,hogy bekopizzon egy tucatjára elküldött szöveget. A válaszok közül bátran lehet választani a lehetőségekből: - semmi válasz,felszívódik
- semmi válasz,de azért nézeget
válasz : - köszi,hogy legalább visszaírtál
- köszi,neked is sok sikert
- bocs hogy zavartalak
- nem vagy ám nagy szám,hogy így válogass
- hülye pi**a
- azért mégis elárulhatnád,hogy miért nem
...és még sorolhatnám naphosszat a különb és durvábbnál durvább amolyan "lebaszó" leveleket.
Azt hiszem ezek után nem csoda,ha azt mondom – köszönöm – ebből nem kérek. Így inkább átváltok egy másik „stratégiára”a nem válaszolásra. Igen,mert így valahol megkímélem magam és merem feltételezni azt a tényt is,hogy a normálisabb Férfiak igenis értenek a szótlanságból. A tapasztalataim azt bizonyítják,hogy az esetek 80%-ában működik is a dolog. A maradék 20%-kal meg úgy vagyok,hogy magukat jellemzik egy becsmérlő levéllel...

Ebből a témából kapcsolódik mindjárt,hogy mennyit illik várni egy-egy válasz levélre...nos megint csak szubjektív véleményem van. Van aki már azon kiakad ha 5 percen belül nem kap reagálást,holott percenként azt sasolja vajon online-e az illető. Arra azonban érdemes gondolni,hogy a kiszemelt emberünk bizony elfoglalt is lehet,teszem azt munkahelyen van és nem ér rá folyamatosan azt lesni mikor érkezett levele. A normális türelmi idő szerintem maximum 2-3 nap...az ennél hosszabb időre nyúló válasz csak akkor kifogásolható,ha az illető nem tud sűrűn az internet közelébe kerülni.

Összegezve a dolgot...türelem...türelem...türelem és kitartás:)

mert szép! és mert igaz

2009-04-18T10:38:00.003+02:00

véleményem szerint

2009-04-18T09:40:00.003+02:00

Tegnap este olvasgattam néhány blog oldalt. Hihetetlen sokan foglalkoznak azzal a témával amivel mi is. De mégis másképpen.
Nem is gondoltam volna, hogy ennyire sokan vagyunk azok, akik társtalanul élünk, s a netet használjuk arra, hogy megtaláljuk a társunk, a foltunk.

Kaptunk levelet is, egy kedves "kolléganő" érdeklődött arról, hogy kik is vagyunk mi.
Nos, Marinov és Én barátnők vagyunk. Akkor találtunk egymásra, amikor elkezdődött a társkeresősdi. Mivel a net-en ismerkedők többsége szinte mindig ugyanabba a hibába botlik, így mi is hamar megtaláltuk a közös pontot :)
Volt miről beszélni, s beszélgetéseink ma már napi rendszerességűek.
Korábban ha levelet kaptunk egy ismeretlentől, akkor egymást kérdeztük a jelentkezőről. Hiszen sokszor ismertük azt aki írt. Vagy legalábbis volt tapasztalatunk vele kapcsolatban.
A rutinnak köszönhetően gyorsan kialakult a jó orrunk, így sokszor már messziről kiszagoltuk azokat, akikkel nem érdemes foglalkozni. Sőt, nem egyszer együtt "nyomoztunk" iwiw-en a titokzatoskodó férfi után.
Ezt a kutakodást sokan nem értik, vagy elítélik. Mondván ennyi bizalommal kellene lenni mindenki felé, de aki olyan sok időt töltött már el társkereséssel, mint mi, az azt gondolom, rendelkezik már annyi tapasztalattal, hogy bizalom ide, vagy oda, inkább biztosra megy és utána néz a másiknak.
Ha ezt valaki zokon veszi, ám legyen!
Nem vagyunk könnyű helyzetben, az internet arctalanságával sokan visszaélnek. Rengeteg ilyen történetünk van. Véleményem szerint, mi nők különösen védtelenek vagyunk. Talán a nők, mindennél jobban szeretnének társralelni, innen erednek a visszaélések. Kihasználják azt, aki vágyik a szeretetre, a törődésre, vágyik egy társra. (persze ezzel férfiak is ugyanígy vannak, mi több, van olyan ismerős is, aki férfi létére majdnem ugyanannyiszor szívta meg, mint mi nők)
Ahogy azt a sok történet is mutatja, még mikor azt gondoljuk, hogy minden rendben is van, akkor is érhet bennünket meglepetés. Görények mindenhol vannak. De a net még több ilyen embernek nyújt ígéretes táptalajt arra, hogy kiélje magát.
Nem gyűlölöm a pasikat, igenis szeretem őket.
Nem haragszom egyikre sem, ahogyan azt mások mondanák:
"ne sírj mert elmúlt, örülj, hogy megtörténhetett!"

Lehet, hogy a tévedéseink határozzák meg a sorsunkat. Ha nem hibáznánk, mi alakítaná az életünket? Ha sose térnénk le az útról, talán sose lennénk szerelmesek, nem lennének gyerekeink, és nem lennénk azok, akik vagyunk.

én is így élek, sosem kesergek a múlton.
A negatív élményekből tanultam, sokat tanultam.
Megtanultam a sorok közt olvasni. Ez pedig nem hátrány!

Másfelé tart a világ, olyan irányba, ami nem a családmodellt támogatja, hanem a fogyasztói társadalmat. Amire igény van az a kelendő. Ki tehet erről?
mindkét fél! Nő is és férfi is. Nem lehet egyetlen tollvonással elintézni, hogy melyik fél tehet róla.
az egyikből egyenesen aránylik a másik.
Igény van szanaszét szilikonozott pláza áfonyákra, ezért léteznek is.
Igény van családra vágyó nőkre, léteznek is.
Igény van hülyékre és normálisakra, igény van mindenkire.
Ettől nem tökéletes, de különleges mindenki. Egyéniség, ami megkülönböztet minket másoktól. Pasiból is van millió féle. Kinek-kinek szájíze szerint.
Csak a sokból kell kiválasztani a megfelelőt. Ez nem megy egyik napról a másikra, időt kell adjunk magunknak és a másiknak is, hogy egymásra leljünk.

Sokszor olyan álomképeket kergetünk, aki a valóságban nem is létezik. Vágyunk a tökéletesre, pedig az nincs, olyan van, aki megközelíti azt. Ehhez azonban kompromisszum képesnek kell legyünk. Nem azt mondom, hogy alább kell adni, csak hogy ne szabjunk olyan kereteket a keresett partnert illetően, amik a másik fél számára teljesíthetetlenek.
Valljuk be, a herceg fehér lovon nem létezik!
És tény, hogy sokan vannak olyanok is akik ezzel nagyon is tisztában vannak, nincsenek hatalmas igényeik sem, mégis egyedül élnek és társat keresnek.
Keresni kell, egy-egy buktató után sem feladva, menni és menni addig, amíg meg nem találjuk azt amit kerestünk. Van olyan barátnőm, aki hosszú éveken át élt magányban, a környezetében már mindenki családossá vált, neki pedig még egy férfi sem volt az életében. Nem voltak hatalmas elvárásai, még sem sikerült neki. Aztán amikor már azt gondolta, ez örökre így marad, akkor rátalált a szerelem. Ennek öt éve, s ma negyvenévesen boldog házasságban él, gyönyörű családja lett, gyermeket szült. Egyszerűen megtalálta azt a férfit, aki ugyanezen az életúton haladt, s az egyik pillanatban életútjuk összeért.
Másik barátnőm erősen vallásos család második gyermeke, nővérének sikerült, családot alapított, ám barátnőm ma 35éves mégis magányban él. Randijai vannak, de nem találja a helyét. Ő az a típus, aki elfogadja a helyzetét. Nem tesz ellene semmit, neki úgy jó minden, ahogyan van.
És vannak azok, akik mindent megtesznek, hogy kifogják az aranyhalat, akik képesek minden nap újabb és újabb kalandokra. Hátha a sok közül a horgukra akad az aki velük marad.

Ha beismerjük, ha nem, akkor is tény, akarjuk a másikat, akarjuk a társat, akarjuk azt, hogy valaki legyen, hogy valaki tartozzon hozzánk.
Az ember ha nem is monogám mindig, alapvetően társas lény!

Kívánok sok sikert :)
boldog társakat

Mint a kámfor...

2009-04-17T21:56:00.002+02:00

Többször előfordult már velem,hogy egy ismerkedő levél megválaszolása után kezdeményező „partnerem” se szó - se beszéd felszívódik. Ilyenkor értetlenül nézek ki a fejemből és próbálom megfejteni az okot – vajon mi vezényelte – eme lépésre. Hiszen pont ő akar megismerni...ő az aki ír...ő az aki érdeklődik. Kezdetben még kérdő levelet írtam,hogy mepróbáljam kinyomozni mi késztette a gyors viszakozásra,de mivel választ ezekre a levelekre sem kaptam,így már igen csak hidegen hagynak ezek a userek. Tulajdonképp a magyarázatot a mai napig nem találtam meg ezekre a dolgokra,ezért lennék kíváncsi vajon hátha valakinek van egy használható „kifogása”...

kettős bukta...

2009-04-17T20:12:00.002+02:00

Casadera posztja eszembe jutatott egy hasonló sztorit ami velem is megesett...

A történet a szokásos...neten érkezett egy levelem. Gyorsan meglestem az adatlapját és mivel szimpatikus volt,így megint csak elkezdődőtt egy levelezés. Gyorsan át is váltottunk msn-re ,hogy kicsit egyszerűbbé tegyük a komunikációnkat. A srác egyre szimpatikusabb lett...már-már súrolta a tökéletesnek mondható álompasit,mert szinte mindenben a számomra legjobbnak tűnt. Nem csak helyes és megnyerő stílusa nyűgözött le,de romantikus alkat is volt,amolyan lovagias típus. Körülbelül 2 hét intenzív beszélgetés és telefonálgatás után megbeszéltünk egy személyes találkozót. Igazán figyelmes volt,szinte kapásból két nekem tetszetős programmal rukkolt elő,s mivel a nyugisabb dolgokat kedvelem így egy kiállításra esett a választásom.
A találkozó napján kicsit izgultam,bár az egymásról látott fotók alapján biztosra vettem,hogy nem lesz semmi gond,sőt minden a lehető legjobban fog alakulni. Oda is értem a megbeszélt időpontban ahol már messziről kiszúrtam,s egy nagy mosollyal üdvözöltük is egymást. Minden stimmelt,gondoltam itt már valami tutira alakulni fog. Bementünk a kiállításra ahol bizony neki kellett kicsit vetkőzni – mivel télen volt a történet – és akkor ért arcon csapásként a sokkoló tény,hogy bizony kedves lovagom nem épp a higiénia minta példánya. Sebaj – gondoltam – biztos csak izgul és kicsit erősebbek nála a hormonok,így megpróbáltam nem tudomást venni a dologról,ami megvallom őszintén nehezen ment...lévén érzékeny orromnak. Végül is jól éreztük magunkat...búcsúzáskor rögtön meg is beszéltük,hogy találkozunk még. Másnap fel is hívott,hogy bizony van egy remek programja,de meglepetésnek szánja. Oké,miért ne...le is fixáltunk mindent,hol mikor futunk össze,ahonnan majd együtt megyünk tovább.
A meglepetés randi aztán kicsit szíven ütött,mert egy kézilabda meccsre érkeztünk,ami önmagában nem lett volna rossz. Mondjuk második randinak elég durva,mert egymás szavát nem hallottuk csak a szurkolók kemény beszólásait. Mindegy is volt ez,engem sokkal inkább zavart az a bizonyos szag ami ugyancsak megcsapta orromat. Itt már bizony nem tudtam szó nélkül hagyni a dolgot és nyíltan rákérdeztem higiénia szokásaira. Persze a válasz udvarias volt,de utána úgy eltűnt,hogy még a nyomát sem láttam.

fogas kérdés - avagy, oroszlánszájszagú Ricsi

2009-04-17T15:38:00.005+02:00

Rövid, tömör, tanulságos!

Korábban amikor még vadul társkerestem esett meg velem.
Adott: nyár, napsütés, jókedv, meleg

Szokásos társkereső oldal, friss regisztrációjú srác (Ricsi), adatlap profin kitöltve, klassz fotó. Olvasatlan levelek száma nulla. Bátorság összeszed, levelet ír!
Néhány perc múlva válaszlevél érkezik :) Szívem a torkomban dobog, megnyitom, olvasom. Elhinni sem merem, normális, írni, olvasni tudó srác. Hurrá!
Rövid kóstolgatás, majd msn-re váltunk, onnan egyenes út a telefonig.
Másnap ebédre megbeszélünk egy találkozót.
Adom magam
...Későn ébredek, kapkodás, gyors zuhany, fogmosás, fésülködés, öltözködés...
Sietek a helyszín felé, ember már vár! Kezet nyújtok bemutatkozom. Hogy jobban értsem közelebb hajolok.

Pánikgomb I., emberünk vagy nagyon izzadós, vagy régen nem járt vizes helységben, mert nem csak hogy kellemetlen szagú, de erősen izzad is, persze lehet csak izgul :-) Sebaj, majd szélnek szemben közlekedünk, hogy ne érezzem.
Egyébként jó fej, nem is buta. Jól érezzük magunk.
A vendéglőben nem ülök mellé, na nem a szag miatt, hanem mert kényelmesebb úgy beszélgetni, ha szemközt van a másik fél.
Egész jól megvagyunk, nevetgélünk, majd egy nagyobb mosolynál meglátom a fogazatát... vagyis, annak hiányát, állagát...

...nem megyek a részletekbe, de én ilyen rossz fogakat még sosem láttam, a fogai pedig valószínűleg fogkefét nem láttak talán soha!!!
Egy egészséges embernek 32 foga van, neki körülbelül volt max. 20, jóindulattal 22 darab.
Lefagyott a mosolyom...
de ő tovább nevetgélt s mesélt. Azt hiszem teljesen fellazult...
Menekülőre akkor vettem a formát (Pánikgomb II.), amikor közelebb ült és úgy sztorizgatott tovább... olyan szájszaga volt, hogy többször attól féltem az ebédem visszakéredzkedik majd!

Nem vagyok szívbajos, amikor levegőt vett elkezdtem beszélni arról, hogy mennyire fontos az alapvető higiéniás tevékenységeket megtenni, nem csak másokért, legfőképpen önmagunkért.

Utálok nevelni! Kioktatni sem szeretek senkit, de nem bírtam magamban tartani!!!
Felhívtam a figyelmét arra, hogy illett volna legalább zuhanyozni és fogat mosni mielőtt randira megy. Illetve egy papírdarabra felírtam a fogászom számát, s kértem keresse fel.
A vendéglői számla rám eső részét kiegyenlítve távoztam. Még aznap törölte a regisztrációját.
Azóta sem láttam!

lábas kérdés

2009-04-17T15:19:00.004+02:00

Fontos kérdés :)

az alábbi vicces történet cca. kettő éve esett meg velem. Történt ugyanis, hogy a szokásos társkereső oldalra való belépésemkor levél fogadott. Ezzel nem is volna baj, sőt!

A levél igen célratörő volt. Mindösszesen ennyi állt benne:
" Szia CB,
a fotók alapján nagyon tetszel, tudnál küldeni fotót a lábadról? esetleg a lábfejedről?
.....@gmail.com
Zoltán"

:-))))
na ez az a pont, amikor az ember nem bírja ki nevetés nélkül!
mit tehetünk?
- küldünk fotót, vállalva, hogy a másik oldalon egy fétisiszta emberke fogadja és kielégíti magát arra a napra
- nem küldünk fotót, sőt kikérjük magunknak
- egyszerűen szó nélkül hagyjuk
Bevallom,
vállaltam, küldtem fotót :) sikere volt, utána még sok levelet váltottunk, később pedig találkoztunk is, sajnos nem egymást kerestük!
Mint megtudtam, azért kért képet, mert előtte akivel találkozott lánnyal, annak nem csak gombás, de annyira csúnya, ápolatlan lába volt, hogy félt ugyanabba a cipőbe lépni :)
Vannak ilyenek!

nekem pl. fontos, hogy a pasasnak ápolt, tiszta, rendezett keze legyen...a körmeit pedig ne rágja! akkor egy férfi miért ne kérhetne ilyen apróságot :-)

Közvéleményt kutatunk...

2009-04-17T13:57:00.004+02:00

Elindítjuk új "funkciónkat" amelyben felteszünk egy kérdést,hogy így is kutassuk a köz - azaz a virtuális világ - véleményét:) A végeredményt természetesen a szavazás lejártakor közzé tesszük,de addig ti is nyomon tudjátok követni az állást.
Katt-ra fel:)

zsáner, avagy keresett személy

2009-04-17T11:59:00.007+02:00

Újabb levelet szemezgettünk,
érdekes a kérdés! Valóban, miért szabunk szűkös kereteket mi társkereső NŐK???

"sziasztok netrandik!
egyetlen kérdést szeretnék megtudni, miért van az, hogy a neten ismerkedő lányok, nők zöme olyan elvárásokat támaszt amely eleve kizárja néhányunk jelentkezésének lehetőségét.
Gondolok itt a végzettség, testsúly, testmagasság, hajszín, szemszín elvárásaira.
Az még rendben van, hogy valaki nem akar egy szakmunkással kezdeni, na de miért kell helyből kizárni a szőke, netalán vörös hajú srácokat?
Továbbá az sem teljesen érthető, hogy egy 150-160 cm-es lány miért 180 cm feletti partnert keres??
Vagy a testmagasság egyenes aránylik az IQ-val? vagy az utóbbi annyira nem is lényeges?
Valaki mondja meg a választ nekem!

egy alacsony pasi,
G."

nos.. a kérdés jó, vajon miért szabunk ennyire szigorú feltételeket?
miért tesszük "magasra" a mércét?
Sokakban valószínűleg a megfelelő gének továbbadása a meghatározó, de a kémia szerintem mindenre meg adja a választ.
Hiszem, minden zsák megtalálja a foltját!
Talán nem kellene annyira szigorúan ragaszkodni a megálmodott képhez, merjünk mást is kipróbálni.
Saját tapasztalatom, hogy amit ezeddig én a foltomnak hittem, az nem vált be, ugyanakkor egy teljesen más típusú folt rám talált, s boldogok vagyunk!

Olvasói levél

2009-04-17T08:17:00.004+02:00

Ismételten kaptunk egy levelet...a küldő egy hölgy aki most is aktívan "keresi" párját. Lássuk az ő sztoriját...

"Kedves Blogger Lányok!
A minap egész véletlen keveredtem az oldalatokra és nagyon megtetszettek a sztorik amiket saját élményeitekből írtatok. Ekkor gondoltam,hogy én is "tollat" ragadok és megírom nektek egyik történetemet. Nem most volt az igaz,talán úgy 1 éve:) és mivel most is fent vagyok egy társkereső oldalon (amit láttam ajánlásra is raktatok) így ez most legyen titok hol is esett meg velem a sztori:)) Szóval írt nekem egy srác,aki nagyon szimpatikus volt számomra,így természetesen válaszoltam is rögtön a kedves levelére. Levél levelet követett,mikor is átváltottunk msn-re,hogy kicsit közvetlenebb legyen a beszélgetésünk. Most már vissza gondolva kicsit naívan,de igen csak „kitárulkoztam” ,gondolok most a személyes információkra,mint munkahely címe és miegyéb. Lényeg a történetben,hogy megbeszéltük a sráccal,hogy várunk a találkozóval,mert el kellett utaznia és ha visszajön akkor megejtjük a dolgot. Erre egyik este záráskor beállított valaki egy szál virággal a melóhelyemre és közölte,hogy engem keres. Akkor döbbentem meg,mert az illető totál másképp nézett ki,mint akiről én fotót láttam a neten,és érthető módón lányos zavarba jöttem:) Kérdésemre,hogy vajon miért is nem rémlik a képekről az arca,csak annyit kaptam válaszként,hogy elég régi a fotó és azóta változott,férfiasodott:D...na mondanom sem kell,hogy a nagy találkozásból nem lett semmi,csak egy nagy köszönöm a virágért:)...
Remélem ebből is meglett a tanulság:))...továbbra is sok sztorit írjatok,mert nagyon jók vagytok:)
Üdvözlettel C.”

Köszönjük kedves C. :) Bizony meglett itt is a tanulság,hogy nem szabad elsőre nagyon kiadni magunkat,hiszen a személyes kontaktusig nem tudhatjuk ki is ül valójában a virtuális tér másik oldalán.

olvasói levél

2009-04-16T21:10:00.003+02:00

Kaptunk levelet,
végre megtudhatjuk, mi az amitől a pasik kiakadnak. Megtudhatjuk, nekik milyen benyomásaik vannak.
Csapjunk is a lovak közé!

"Sziasztok, nagyon tetszik az oldal, a téma amit feszegettek. Sokunk járunk ugyanabban a cipőben, még akkor is ha ezt nem is valljuk be egymásnak. Magam másfél éve tartozom a klubba. Sok levélen vagyok túl, és sok randin is. Tapasztalataim szerint nincs könnyű helyzetben az aki ma itt a XXI. században szeretne társra lelni. Nehéz a regisztrációk közül szűrni az arra érdemes darabokat. Sarkosan fogalmazok, nem véletlen. Tapasztalat, de megfigyeltem, a nők sajnos ha nem tetszik a levélíró, akkor egyszerűen nem válaszolnak. Pedig mennyivel tisztább és jobb volna, ha legalább egy "bocs nem vagy az esetem" levelet kapnék válaszul. De nem! Volt már olyan is, aki olvasatlan törölte a levelem. Nem vagyok sablonos, próbálok mindig egyedit írni, sosem írtam még kettő egyforma levelet. S mégis, havonta talán egy lánnyal sikerül randiznom. És itt jön a poén!

találkozáskor derül ki hogy a fotó sokkal régebben készült
vannak eltitkolt részei az életének (család, férj, gyerek)
olyan káros szenvedélyei vannak amiket nem támogatok
miután megvacsorázott megmondja hogy nem is engem keres
pénzeszsákot keres - azonnal vásároltatni akar
vagy a legdúrvább hogy el sem jön

Nem vagyok egy királyfi, de varangy sem. Vajon mit csinálhatok rosszul? Tényleg ennyire rossz irányba tartunk? Nem várok sokat, átlagos nőt keresnék. Elmúltam harminckettő, szeretnék családot.
Köszönöm, hogy elmondhattam!
üdv,
Dani"

Én, ezt most nem is kommentálnám, áll az egy cipőben járunk tény :)
Senkinek sem könnyű

"üdv a klubban"

Sablonok

2009-04-15T09:15:00.005+02:00

Több – kevesebb kihagyással,de előfordult,hogy visszaregeltem egy-egy oldalra. Mindig új lendülettel,lelkesedéssel és várva a csodára,hogy egyszer rálelek lovagomra. Sajnos az esetek többségében az első 1 hétben szinte mindig ugyan azok az arcok „köszöntek” vissza,akik szinte már minden egyes társkereső oldalon megtalálhatók.
Ilyenkor felmerül bennem a kérdés...vajon tényleg ennyire rossz a memóriájuk? Vagy csak szimplán amolyan kétségbeesett próbálkozók ,lesben álnak az újoncokra és lecsapnak mindenkire hátha egy összejön végre?...Sosem értettem,mert bár én is elég sok társkereső portált teszteltem már,még sem jutna eszembe ugyan azon embernek 10-szer elküldeni ugyan azt a sablon levelet amire már első alkalommal sem kaptam választ.
Itt felvetődik a következő boncolgatni való téma...a SABLON levelek. Rendszerint a következők jelennek meg: Szia/Helló/Chiao , Szimpi/szimpatikus/tetszel , szívesen/örömmel/jó lenne megismerni. Várom/remélem/kérlek leveled , puszi/csá/hello/hali XY.
Hűű... már leírni is rohadtul kimerítő,hát még megfogalmazni egy ilyet. És ezek után csodálkozunk/nak ,hogy a válasz egy „köszi nem” vagy épp a nagy semmi. Ha már társkereső és ha már tényleg komolyan is gondoljuk,akkor igen is adjunk bele valamit saját személyiségünkből,stílusunkból ,hogy ezáltal is egyedibbé váljunk a sok Sablon között. Mert ki kíváncsi 20-szorra is ugyan azon megfogalmazott levélre?...Nem kell litánia sem teljes önélatrajz...csak vigyük bele humorunkat tömören velősen és frappánsan:)...
A hatás nem fog elmaradni;)

álblama szexel...

2009-04-15T08:40:00.002+02:00

Casadera gondolat menetén tovább haladva...bizony számomra is ismerős ama bizonyos levélke. Nem csak,mint tartalmilag...hanem stílusilag is. Gyanítom eme „úriember” kiszemeli „áldozatait” és úgy csap le rájuk,mint farkas a prédára.

Erről rögtön egy másik eset jutott eszembe,mikor tartalmilag erre következtethető levelet kaptam egy jóképű férfitől. A szöveg tömör és velős volt,miszerint „barátnőt” keresett aki heti 2-3 alkalommal felolvasást és kellemes beszélgetést tölt vele lakásán. Na igen,ez körülbelül olyan lehet,mint ama bizonyos Pelenkás bajkeverő című vígjátékban,mikor a fiatal férfi felolvasásra megy az idős hölgyhöz,amiből szép kis nyalókázás lesz a végén némi anyagi támogatással megspékelve. Most őszintén kinek van ehhez gyomra?...jó-jó most hagyjuk mellékesen azt a részt,hogy igen van aki bevállalja ezeket a dolgokat,de én most konkrétan a komolyan társkereső-netező Nőkre gondolok. Mert sajnos akár mennyire is próbáljuk kivédeni ezeket a dolgokat,akkor is számítanunk kell 1-2 vagy még több hasonló tartalmú levélre.
Javaslom ezen férfiaknak,hogy az ilyes fajta „szándékukkal” a komoly szexkapcsolatok portálján próbálkozzanak.

udvariasság?! ...levelet kaptam

2009-04-14T19:54:00.005+02:00

Talán nem haragszik meg az író, ha egyszerűen "bekopizom" a levelét.

"Szia CB,
elmúltam 40, elváltam.
Rendezett körülmények között, jó anyagiakkal rendelkezem. Két sikeres vállalkozást vezetek.
Keresek olyan odaadó hölgyet, aki hetente néhányszor átjönne hozzám, takarítana, főzne és szórakoztatna. Cserébe anyagi biztonságot nyújtok.

Nézd meg az adatlapom, ha úgy érzed te vagy az a nő akit keresek, várom a leveled!"

???????
WTF

most erre mit???
Uraim, ez komoly, tényleg erről szól?!
Nem akarom elhinni, maradi hülye 3,14csa vagyok, de én ezzel nem tudok (és nem is akarok) azonosulni!!!

Nem állítom, hogy hiszek a hercegekben fehér lovon, na de komolyan, barna pasas szamáron sincs?!

Hova lettek az URAK?!

...Drága Mama...

2009-04-14T18:59:00.008+02:00

Egy percekkel ezelőtt olvasott cikk indított meg. Ez szolgáltatta a löketet, hogy kettő rövid történetet osszak meg veletek.
Íme az ötletadó.

Avagy, szerelem kontra anyós...

Az első történet amit megosztok veletek sok-sok évvel ezelőtt esett meg velem. Azt gondolom, nagyon nem vagyok egyedül, kis millióan lehetünk akiknek van legalább egy, de lehet, hogy még több hasonló vagy ilyen története.

Nagy szerelem volt, mondhatni az a fajta amire az ember leánya azt mondja, igen ő az igazi, ő a nagy ő az életemben. Én is ezt gondoltam, de gyorsan észhez tértem!
Kapcsolatunk elején úgy éreztem minden rendben van velünk, úgy véltem befogadtak, elfogadtak (mármint a család). Összeköltöztünk. Sosem voltam az a nagy barátkozós típus, ezért igyekeztem megtartani a távolságot a párom családjával, aztán az érzéseim beigazolódni látszottak. Valahogy mindig azt éreztem, nem tartanak elég "jónak" a fiúknak. Aztán egyre több apró beszólásra, elszólásra lettem figyelmes. Eleinte nem is vettem komolyan, de amikor após is és anyós is sokadszorra hangosan sóhajtozott a nappaliban, miközben én a konyhában készítettem a vacsorát, hogy "bezzeg Timike, bezzeg ő mennyivel jobb háziasszony volt.." azt hiszem betette a kaput. Szóvá tettem a páromnak, aki azt mondta biztosan nem így volt, ilyet nem mondtak, nem mondanának soha. Innentől szinte mindennapossá váltak a "beszólogatások". Míg végül, én adtam fel. Többé már nem akartam megfelelni. Elhagytam a páromat. Nyugodt szívvel mondhatták a kedves szülők, hogy látod mi megmondtuk. A sors fintora, hogy az ekkor már expárom visszament Timikéhez, aki akkora szarvakat aggatott rá, hogy azóta is erről beszél az egész falu. Tény, most engem emlegetnek :) innen is köszönöm nekik!

Másik történetem főszereplői a testvérek. Testvérek, akik mindenáron befolyásolni akarják testvérük életét, legfőképpen a szerelmi életét. Ez a történet még kamasz koromban esett meg. Rémálom, mely remélem soha többet nem esik meg velem!
Sándor egy nagy család legkisebb gyermeke, és az egyetlen fiú. Négy nővére volt. Egy vasárnapi ebédre voltam hozzájuk hivatalos, amikor beléptem az ajtón nem gondoltam, hogy a pokol kapuján lépek be, s hogy hamarosan a purgatóriumban találom magam. Az anyuka és az apuka szeretettel fogadott. A nővérek azonban már az első alkalommal megkeserítették a dolgom. Kezdődött azzal az apró momentummal, hogy folyamatosan Sándor ex kedvesének nevén szólítottak. Első pár alkalommal még javítottam őket, majd felhúztam a kesztyűt s a legközelebbi mondatnál amit nekem címeztek csak éppen rossz nevet aggattak rám, a saját fegyverükkel vágtam vissza és az egyiket Bélának, a másikat Tamásnak szólítottam. A szülők és Sándor is jót nevetett rajta, a nővéreknek nem tetszett. Háborút esküdtek ellenem!

Folyamatosan ment a keverés, mindenféle remek sztorikat találtak ki rólam, csak, hogy összeugrasszanak Sándorral. Sándor persze nem hitt nekik, eleinte ő is küzdött, majd később feladta. Ez lett a vesztünk. A nővérek célt értek, s sikerült kibékíteniük Sándort az ex kedvessel, akit annyira szerettek.
Azóta is együtt vannak. Családjuk is lett, s mindenki boldog és elégedett.

Tanulság?!
nem érdemes kesztyűt húzni... a családjához mindenki ragaszkodik. Fordított esetben mi is családunk mellé állnánk. Nem haragszom!
...ámde remek ember ismeretre tehetünk szert néhány ilyen családtag viselkedéséből.

Udvariasság napjainkban...

2009-04-14T12:16:00.003+02:00

Istenem,adj nekem hitet,hogy bízhassak abban,igenis léteznek normális pasik még a földön...Ó istenem kérlek adj egy jelet,hogy még van remény!

Lehetne akár egy társkereső oldal imája is...de a nőké biztos. Mert sajnos a normális férfiak bizony kihalóban vannak. Nem elég,hogy egy társkereső portálon ezernyi adatlap átböngészése közben kell kutakodnunk a nagy Ő-re,de még mázlinknak is kell lennie....hogy a kiszemelt „préda” bizony elmében is normális legyen. Számtalan olyan levéllel találkoztam aminek se eleje se vége ,de még tartalma se sok volt. Ilyenkor nem értem mi benne a pláne,vajon mit gondolhatnak a férfiak eme levél elküldésével?!...Ez lenne a nyerő bevágódás?!... Persze ne felejtsük el megemlíteni az udvariasságot is. Mert lehet a pasi jófej,vonzó...ha az alapvető udvariasságot nem ismeri. Az egy dolog,hogy kifordult a világ önmagából,na de azért még sem járja,hogy a nő nyissa ki az ajtót és engedje előre a pasit. Bátran merem állítani,hogy igen mi nők 90...na jó 80% biztosan igényli a még kicsit „maradinak” tűnő lovagiasságot. Egy apró figyelmesség, egy szál virág találkozáskor,egy kedves üdvözlés és még naphosszat sorolhatnám a kicsinek tűnő ,mégis oly sokat jelentő gesztusokat. Persze ez nem zárja ki azt sem,hogy nekünk Nőknek is vannak illedőségeink. Például nem is olyan rég egy ebédmeghíváson voltam,amolyan randi félén – ezt lentebb valahol már írtam is – és bizony nem épp egy olcsó helyre mentünk,ahol bizony felajánlottam a számla felének kifizetését. Persze partnerem ezt visszautasítottam,de még is jobb érzés volt számomra a felajánlás.

Szóval összegezve a lényeget: Udvariasság ide vagy oda...igenis igény van rá,hogy a régi idők lovagias szokásai megmaradjanak,hogy a férfiak FÉRFInak a nők Nőknek érezhesség magukat.

Gondolatok, tanácsok

2009-04-10T09:05:00.013+02:00

Mivel férfi barátaim közt kevesen próbálkoznak NET-es ismerkedéssel, kiváncsi volnék, másoknak milyen tapasztalatai vannak ezen a területen.

Egyszer az egyik barátom megkért, kisérjem el egy úgynevezett "lakatpartira"... de erről majd később mesélek :-)
Egy másik barátom pedig mindig arról panaszkodik, hogy mennyire silány a női felhozatal. Aki meg jól nézne ki, annak meg szinte teljesíthetetlen kívánalmai vannak a keresett partnert illetően.
Azt gondolom, egyik fél sincsen könnyű helyzetben. Sem férfi, sem nő nem rendelkezik fórral, ha a társkeresés eme formájára adja fejét. Nekünk nőknek talán annyiból van könnyebb dolgunk, hogy a regisztrációk zöme férfiaktól származik. Így van miből mazsolázni.

Vajon a férfiak mi alapján választanak?
Mennyire fontos nekik a tartalmasan kitöltött adatlap?
Ők vajon milyen radar segítségével határoznak a jelentkező hölgyek közül?
Hogyan készülnek a randira?
Nekik is a torkukban dobog a szívük?

Ne legyünk elfogultak, s ne gondoljuk azt, hogy beérik egy egy jól sikerült fotóval, mert a többség nem ilyen.
Ahogyan azt már korábban is megírtam, sokan vannak olyanok akik tényleg komoly szándékkal hoznak létre egy regisztrációt. Hiszem, hogy előbb-utóbb mindenki megtalálja amit keres! Csak egy a lényeg, nem szabad hagyni, hogy egy-egy rossz élmény, benyomás, tapasztalat, egy balul sikerült randi elvegye a kedvünket. Nekem a társkereséssel töltött időszak olyan volt, mint egy hullámvasút, s amikor már majdnem feladtam akkor jött mindig egy újabb emelkedő, egy ember aki felnyította a szemem, s maradtam :)
Kitartás kell!

Hiszen nagy valószínűséggel nem elsőre fogjuk meglelni a társunkat, noha kivételek mindig vannak, ezek a szabályt erősítik csak!
Mire célhoz érünk addig sok tapasztalatot szerzünk és figyelem (!) nem csak jókat! Ez azonban ne vegye el kedvünket :-)
Életünk során sem mindig süt a nap, az út amin haladunk pedig nem mindig egyenes.
De ha van célunk, s tudjuk merre tartunk az már fél siker!
Csak ne térjünk le az útról :-)

Tanácsom:
Rengeteg út van és rengeteg zsákutca.
Rengeteg lehetőség és rengeteg rossz döntés.
Megyünk az úton és néha megesik, hogy az ember lánya egyszerűen eltéved, mert rossz sarkon fordul be.
Nem érdemes azon rágódni, mi lett volna ha...
Meg kell keresni a helyes utat, és tovább kell menni.
Mindannyian a saját utunkat járjuk.
És mi a cél? Hogy megvalósítsuk önmagunkat.

És ne feledjük:
"Nem minden szerelmi történetből lesz nagy regény, de egy novella is lehet épp oly` izgalmas!"

Róbert, avagy nem minden arany ami fénylik!

2009-04-09T14:28:00.010+02:00

Olybá tűnik, hogy az oldal amit előszeretettel látogatunk erősen telített olyan pasasokkal, akik hajlamosak egy-egy előre egyeztetett időpontot semmisnek tekinteni.
Marinov esete döbbentett rá, hogy társkeresésem kezdetén nekem is volt egy ilyen esetem :-)
Természetesen, nem egy pasasról van szó, a személyük nem, csak a jellemük egyezik!

Négy évvel ezelőtt nem sokkal az első regisztrációm után sikerült összeismerkednem valakivel, akit ha lehetne utólag, akkor törölnék még az emlékeimből is. Róbert, igazi úrként viselkedett. Már az első randevúra csokorral érkezett, besegített az autóba, kinyitotta nekem az ajtót, fel és vagy lesegítette a kabátom és sorolhatnám apró gesztusait, amivel szinte azonnal levett a lábaimról.
Vidéki fiú volt. A Duna mentén egy kis településen élt, egy a szüleivel közös telken, különálló épületben. Akkor azt gondoltam, hogy a "jó" neveltetésnek köszönhetően ilyen... közben pedig ez nem volt más, mint egy hatalmas és érthetetlen színjáték része.

Minden a lehető legjobban alakult, szinte minden nap találkoztunk. Ő már azt tervezgette, hogyan fogja átalakítani a házat, hogy ott majd családot tudjunk alapítani. Bemutattam és ő is bemutatott a barátikörének.
Állandóan ajándékokkal, meglepetésekkel halmozott el. Sőt, egy utazási irodában még a nyaralásunkat is előjegyeztük. Teltek a hónapok, s mi boldogok voltunk.
Mivel szüleim szerették volna megismerni, ezért bátorkodtam előhozakodni (nem tolakodóan) azzal, hogy az egyik hétvégén, ha van kedve, akkor megismerhetné a szüleimet és a családomat (hugom és a pasija). Természetesen nem zárkózott el, sőt, ott azonnal felhívta az anyukáját, s időpontot egyeztetett (?!) vele a hétvégére, mert hogy szeretne hazavinni bemutatni. Még aznap az egyik plázában vásárolt nekem egy gyűrűt. Mondván, gyűrű nélkül nem visz haza... Naiv voltam, de nagyon boldog! Azt hittem megfogtam azistenlábát... s szinte ódákat zengtem az én lovagomról, illetve az internetes ismerkedésről.
Másnap egyéb teendőire (munka) hivatkozva nem találkoztunk. A furcsa az volt, hogy amikor beszéltünk lényegesen hidegebb volt, mint annak előtte. Nem is értettem, de azt hittem csak a munka aggasztja.
Abban maradtunk, hogy mivel későn ér haza, ezért este már nem látogat meg, hanem majd csak a következő napon.
Itt meg kell jegyezzem, hogy soha nem erőltettem semmit sem rá! Soha nem kértem, nem követeltem, egyszerűen csak fogadtam azt amit kaptam tőle.
Eljött szombat, délelőtt hívott, elmondta, hogy picit elaludt, ezért később érkezik hozzám, s, hogy beszéljem meg szüleimmel, hogy késni fogunk. Ugyanis, erre a napra iktattuk be a szüleimmel való találkozását, illetve az én bemutatkozásomat az ő szüleinek. Egy órakkor azonban még mindig nem érkezett meg az én lovagom. Persze anyukám és a hugom már réges régen megfőzött, s terített asztallal várta Róbert érkezését... Családom unszolására felhívtam, azonban a hívásomra nem reagált. Aggódni kezdtem, hisz a 2/A úton mindig nagyon sok baleset történik. Több sms-t küldtem, illetve még hívtam is néhányszor. Válasz azonban nem érkezett.
Ekkorra, már annyira kikészültem, hogy szinte folymatosan sírtam! Kétségbe esésemben megkértem a hugomat, hogy üljön velem autóba és menjünk végig az úton, egészen a házukig, hátha megtudjuk mi történt. Így is lett s nem egész 30perc múlva meg is érkeztünk a településre ahol lakott. Igen ám, de nem tudtam melyik utcában, melyik házban keressem. Jobb öteletem nem lévén megálltam az első kocsma előtt és bementem, hogy némi útbaigazítást kérjek. Természetesen Róbertet és családját névről ismerték. A pultos lány kézségesen elmondta merre kell mennem, majd visszamentem az autómhoz és folytattuk útunkat. Nem sokkal később megtaláltuk az utcát, az utcában pedig a házat.
Hugom ez idő alatt folyamatosan próbálta elérni Róbertet, hiába!
Minden mindegy alapon, kiszálltam az autóból és becsöngettem a kapun.
Néhány perccel később mocorgás hallatszott a kertből. Egy nénike nyitott kaput. Elmondtam ki vagyok és, hogy miért is jöttem.
Azt hiszem nem csak, hogy én, de a néni is igencsak meglepődött.
Ekkor kaptam a forróvizet! Róbert a menyasszonyánál van egy településsel odébb... Nem emlékszem hogyan, de visszasétáltam az autóhoz és még egyszer utoljára felhívtam Róbert számát... sokat csengett, de végül amikor már majdnem kinyomtam felvette.
-Hol vagy? - kérdeztem szomorúan
-Hol lennék, itthon vagyok... - mondta egykedvűen
-Robi, ne hazudj nekem, itt vagyok a házatok előtt s Te nem vagy itt!
Ekkor csend
-Mit csinálsz ott? - kérdezte zavartan, aztán hozzátette, hogy - 10perc és ott vagyok várj meg!
Persze, ha akartam volna sem bírtam volna elmenni onnan, mert annyira rosszul esett amit akkor és ott megtudtam. Testvérem próbált nyugtatni. Nehezen ment. Csalódott és megbántott voltam. Vagy még ennél is több talán!
Mindig tudtam, hogy hercegek fehér lovon nem léteznek, de valahogy annyira jól játszott, hogy erről az apró tényről teljesen elfeledkeztem!
Nem sokkal később csikorgó kerekekkel megérkezett Róbert.
Nem szálltam ki az autóból, testvérem nyugtatott, majd Róbert odasétált. S szokásos vigyorral az arcán üdvözölt.
-Szia, hát Te mit csinálsz itt?? - kérdezte, mintha nem is lenne semmi
-Mivel nem jelentkeztél, gondoltam eljövök s megnézem minden rendben van e veled.
-Igen, akartam veled beszélni, azt hiszem időre van szükségem, mert kissé összezavarodtam... - jelentette ki, mintha csak annyit mondana, hogy de milyen szép udvara van a Holdnak.
-Valóban?! S akkor mire a színjáték, miért hülyítettél, és miért hülyítetted be az egész családomat a tieddel együtt?! - vontam kérdőre
-Nem hülyítettem senkit sem... - felelte lehajtott fejjel, persze már mosoly nélkül az arcán

Ebben a pillanatban nyílt a kapu, és a kedves mama állt a kapuban.
Hogy jobban hallatszódjon amit mondok kiszálltam az autóból s úgy folytattam mondandómat.
-Tényleg nem hülyítettél?! Azt gondolod, hogy az amit tettél az nem volt hülyítés? Ha annyira komolyak a szándékaid, hogy még el is jegyeztél, akkor hogyan lehet az, hogy az előbb még a menyasszonyodnál voltál????

Na ez volt az a pont amikor már nem tudott mit mondani, mielőtt beszálltam a kocsiba csak annyit láttam, hogy a mamája éppen a kezét emeli Róbertre. Nem vártam meg a folytatást, elhajtottam az utcából. Csak akkor sírtam el magam, amikor hazaértünk. Annyira rosszul esett, hogy így elbánt velem.
A családom azonban mindvégig kitartott mellettem. Hétfőn pedig hugival elvittük egy ékszerészhez a gyűrűt, az árából pedig elutaztunk a Balatonra kettesben :-)

Azóta?!
Néhány hónappal ezelőtt iwiwen bejelőlt Róbert. Nem igazoltam vissza.
Ezért írt egy kis pirost, melyben tudatta velem, mennyire megérti a reakcióm, sajnálja, s, hogy szeretné jóvátenni. Szívesen megpróbálná újra velem, mert az a kislány aki miatt nem engem választott, nagyon csúnyán elbánt vele! Leírta, hogy élete legrosszabb döntése az volt, hogy akkor nem engem választott.
...Persze és a valóságban a Télapó is létezik... gondoltam magamban és töröltem a levelét!

Egy kínos nap...

2009-04-09T12:45:00.004+02:00

Életem...- talán egyik legkínosabb élménye - egy neten megismert fiú miatt történt.

Az eset szintén egy netes társkeresős sztori...már egy ideje egyedül voltam,így alkalmasnak éreztem az időt egy újabb próbálkozásra. Fel is regisztráltam egy népszerű ,ám -személy szerint - már nem ajánlott oldalra. Pontosan nem emlékszem,de talán a második napon érkezett egy üzenetem tőlle..nevezzük őt” J”-nek. A levél rövid,tömör és lényegre törő volt,semmi sablon maszlag...és mivel a mellékelt fotó is megnyerő volt,ment is a válaszom J postaládájába. Levél levelet követett,majd átváltottunk msn-re,hogy kicsit közvetlenebb legyen a „beszélgetés”. Pár nap elteltével J randit kért,amibe természetesen bele mentem,hiszen a kölcsönös szimpátia
megvolt.
Másnap meg is beszéltük a pontos helyszínt és időpontot.

A találkozó... egy péntek esti randevút fixáltunk le ( bevallom azért kedvelem ezt a napot,mert ha balul sül el az este,akkor megmarad a hétvégém regenerálódásra) így izgatottan készültem a megbeszélt helyszínre. Odaérkezésemkor J már ott várt...olyan volt,mint a fotókon,sőt talán még sármosabb,amolyan tipikusan rossz fiú alkat. Elsőre megölelt,s azt hiszem akkor rögtön le is vett a lábamról. Egy romantikus dunaparti séta lett az esténkből,amit természetesen egy újabb randi is követett...Teltek a napok és egyre több minden derült ki J családjáról...Elősszőr kicsit furcsáltam a történetet,miszerint édesanyjával,hugával – annak élettársával és két gyermekével – él. Elég bizarul hangzott...főleg,hogy állítólag az anyuka tartotta el az egész népes családot. J-nek munkahelye is elég ingatlan volt,ráadásul egy bizonyos haver is jelentős összeggel tartozott neki. Lényegében azonban – gondoltam,miért ne lehetne ilyen is a világban – elfogadtam őt. Minden rendben is volt,bár akadtak furcsaságok amiket a rózsaszín köd miatt nem láttam vagy talán nem akartam tudni róla. Körülbelül 3 hét múlva J szóba hozta,hogy szívesen megismerné a szüleimet. Nem ellenkeztem,bár többször rákérdeztem tuti biztos komolyan gondolja-e,mert akkor leszervezem a dolgot. Beleegyezése sziklaszárd volt,így rá egy hétre lebeszéltem szüleimmel is egy ebéd keretében a nagy találkozást.

Eltelt egy hét,mikor elérkezett a nagy nap. Lázasan készültem,hogy minden a legnagyobb rendben menjen,sőt J kedvenc ételeit csináltam. Reggel még beszéltem vele,hogy akkor 13 körül várom őt,mert addigra mindennel elkészülök – mondta oké,ne aggódjak ott lesz időben – Teltek az órák,én már végeztem minden fogással,asztal megterítve készen állt,szüleim is kíváncsiak voltak már a rejtélyes lovagomra...13 óra J még sehol...telefont kezembe,majd hívom merre jár...a hívott fél nem kapcsolható...kezdtem aggódni,hogy valami baj érhette...a várakozás így telt másfél órán keresztül,mikor közöltem szüleimmel,sajnos az ebéd elmarad,biztos közbejött valami és J nem tud jönni. Persze hírt azóta sem halottam felőlle. Estig kész idegroncs lettem...csak vártam,de semmi...másnap reggel felmentem msn-re hátha megtudok valamit...J fent is volt...üzentem,mégis mi történt,hogy nem jött....válasz érkezett miszerint sorry,de közbejött egy haver akinek segítenie kellett és vidékre utazott. Aztán kérdőre vontam,hogy akkor egy sms-t igazán dobhatott volna nekem,hogy ne várjam feleslegesen,mire nekem esett,hogy én sem voltam képes őt felhívni így ne hőzöngjek neki...Szó-szót követett,majd meguntam és örökre letiltottam...azt a kínos égést amit akkor aznap okozott,sosem tudom neki megbocsátani.

Vakrandi III. - amikor a pasas el sem jön

2009-04-09T11:02:00.008+02:00

Noha megfogadtam, hogy nem randizom ismerős ismerősével, egy alkalommal (nem is oly régen) mégis megszegtem az általam állított szabályokat, s engedtem a csábításnak.
Gyermekkori barátom iwiwes adatlapját nézegettem, amikor az ismerősei közt rátaláltam "a kutyás emberre". Nem sok minden derült ki az adatlapjáról, ezért a közös ismerősünknek (aki egyébként gyermekkori jóbarátom) írtam egy levelet, melyben szerettem volna többet megtudni "a kutyás emberről".
Néhány óra elteltével kaptam is válaszlevelet, de nem az én kedves ismerősömtől, hanem bizony "a kutyástól". Nagyon kedves levelet bírt összehozni, azt hiszem megindította, hogy magam is kutyus tulajdonos vagyok és talán, hogy nem rohantam le, inkább a közös ponton keresztül próbáltam informálódni.
Sok sok karakteren keresztűl mesélt magáról, a munkájáról, a hobbijáról és nem utolsó sorban a kutyusáról. Gyorsan msn címet cseréltünk, s elsőre egy egész estét átbeszélgettünk. Másnap megtörtént az első telefonbeszélgetés is, s bár a hangja nem ragadott magával, a stílusa, a fogalmazása annál inkább. Mivel hétvégén szeretek nagyon sétálni a kutyussal, így nem bántam amikor randit ajánlott egy közös kutyasétáltatással egybekötve. Helyszínül a Városligetet választottuk. Egészen pontosan a jégpálya főbejáratát. Hogy biztosan megtaláljuk egymást.
Az időpontot illetően nehézkes volt a szervezés, de sikerült kialkudni egy mindkettőnknek megfelelő időpontot.
Mivel nem szeretek késni, a megbeszélt időpont (17:00) előtt érkeztem a helyszínre. Emlékszem elég hideg volt. Reménykedtem benne, hogy nem fog késni, mert akkor bizony megfázás lesz a vége.

Negyed óra elteltével "kutyás ember" még mindig sehol.
Elővettem a telefonom, de láttam nincsen nem fogadott hívásom.
Visszacsúsztattam a zsebembe s várakoztam tovább. Egy darabig álldogáltunk kutyusommal, aztán mivel már nagyon fáztam sétálni kezdtünk fel s alá.
Mivel kezdtem beletörődni, hogy bizony igen erősen fel lettem ültetve, úgy döntöttem, nem várakozom tovább. A közel 30 perc várakozás úgy vélem éppen elegendő (sőt), ezért (szitkozódva), de elhagytam a helyszínt.

Már szinte el is felejtettem az egészet, amikor iwiwen kispiros várt. Benne egy igen erős indulatokkal áthatott üzenet, nem mástól, mint "a kutyástól". Az általa leírtak szerint ő negyed hatkor érkezett, de én már nem voltam sehol. És, hogy legalább egy üzenetet írhattam volna, hogy ne utazza át miattam a várost.
Válaszban megírtam neki, hogy 30percet várakoztunk, s hogy noha a Hősök tere csodaszép kivilágítva, de harminc perc elteltével bizony már nagyon untam a látványt.
Válasz nem érkezett...

Egész estés bla...bla...bla

2009-04-09T10:22:00.005+02:00

Sosem voltam egy túlzott szószátyár típus,így nem igazán tudok dűlőre jutni egy némasági fogadalmat tevő emberrel. Így alakult,hogy egy neten megismert pasival sem tudtam túl sok információt cserélni első találkozásunk alkalmával.

De kezdem mindjárt az elején... Egy kevésbé ismert,de nagyon normális társkereső portálon (asszem mehet ez is ajánlásra:) ) kaptam egy on-line beköszönést. Mivel csak két nap elteltével voltam újra aktív az oldalon,így számomra csak akkor ötlöt szembe ,az újdonsült ismerkedni vágyó pasi üzenete. Gyorsan meg is néztem az adatlapját...szimpatikus volt,mindössze a korával volt némi ellenvetésem,mert alapból kizárom a velem egykorú pasikat. No,de miért ne ezegyszer - gondoltam – mivel elég normális és érett gondolkodásúnak tűnt az adatlapja alapján,így meg is írtam neki a válaszom. Másnap érkezett is a reagálás,miszerint mélyen meglepte,hogy válaszra méltattam és innentől kezdve elkezdtünk levelezni...pár nap után már-már on-line randevúkat beszéltünk meg,mivel így sokkal közvetlenebb volt a társalgásunk. Körülbeül 3-4 hét leforgása alatt igencsak szimpatikussá vált számomra,nem csak mint külsőleg,hanem emberileg is...tetszett a hozzállása dolgokhoz,a pozitív életszemlélete, a folyton jókedve és persze bőbeszédűsége. Nem sokkal később megkaptam a felvetést egy esetleges találkozóra,amire igent mondtam. Hogy egyszerűbb legyen a komunikációnk,telefonszámot cseréltünk...Másnap épp a szomszéd üzletben segétkeztem,mikor megcsörrent a telefonom...ő hívott...egy kellemes mély férfi hangot vártam,helyette szinte majdnem hogy egy egércincogás szólalt meg a vonal túlsó végén. Kissé meglepett,de gyorsan ellensúlyozta ezt kedvességével. Lebeszéltük a randi időpontját és helyszínét is,gondoltuk ha már szép időnk van,akkor egy kis szabadlevegős séta pont alkalmas lesz.
2 nap múlva munka után már készültem is,hogy alkalmas megjelenéssel,időben megérkezzek a megbeszélt helyre. Már messziről próbáltam figyelni...látom-e emberem,majd megakadt a szemem egy velem egymagas fiatalemberen. Pont olyan volt,mint a képeken...bár a férfias megjelenését kissé gyermeki kisugárzás váltotta fel. Ez sem zavart...mondván ha életben is épp oly közvetlen,mint ahogy megismertem nem lesz itt gond az estével. Igen ám,csak hogy emberem szinte némasági fogadalmat téve,egész idő alatt alig szólalt meg...elején még betudtam az izgulásnak,idegességnek,így próbáltam oldani a feszültséget. Úgy fél óra kérdezgetés után viszont meguntam a dolgot,mert szinte mindenre a válasza a „nem tudom” vagy a „hááát most nem jut eszembe semmi” volt. Kénytelen voltam hát bevetni relytett fecsegőmet és jártatni a számat egész este. Úgy 23 körül már igencsak kezdett hűvősebbre fordulni az idő,így pont kapóra jött,hogy indulást invitáljak. Félúton vissza felé,végre találtunk egy pontot amit jól ki tudtunk vesézni. Én elmeséltem a véleményem,majd következett az ő nézőpontja,miszerint...Elmesélte,hogy bizony nem nagyon akarnak válaszolgatni a nők a netes levelekre és mivel pont ugyanezt hallja vissza a csajoktól is,így ő bizony kísérletet tett férfi társai között. Előadta,hogy felregisztrált ugyan azon oldalon egy női adatlappal és egy falsh fényképpel,és így írogatott a pasiknak. Enyhe sokkot kaptam,majd vészféket húztam.
Búcsúzáskor megköszöntem az estét és finoman megjegyeztem,hogy jó-jó volt,de Vágó Pistát nem szeretek játszani:)....Azóta sem hallottam felölle.

Amikor (majdnem) sikerült II.

2009-04-08T09:45:00.006+02:00

Néhány éve esett meg velem, hogy sikerült, úgy megkajáltatni egy pasasnak, hogy még magam is elcsodálkoztam rajta. Magyarul, annyira pofára estem, hogy egy ideig inkább fekve is maradtam :-)))

Internetes társkereső oldalon talált rám (nevezzük V-nek) V. Valami iszonyat rossz sablon levéllel kezdett, már akkor villogott a pánikjelző lámpa, ám annyira vágytam volna valaki közelségét, hogy egyszerűen nem vettem észre. Vagy nem akartam észrevenni. V, amolyan tipik rosszfiú akikre a legtöbb nő bukik. Valószín, hogy genetikailag lehet belénk kódolva, hogy direkt keressük az ilyen alakok társaságát, mert naiv módon azt hisszük, nekünk majd sikerül igába hajtanunk. Sajnos azonban, nem mindig sikerül.
Leveleiből hamar kiderült, ő bizony nem a szavak embere, s hogy nem csak a helyesírásával vannak problémák, de fogalmazni sem tanult meg. Írásról gyorsan beszélgetésre váltottunk, valahogy érezhettem, hogy nem szabad vele kezdenem, mégis amikor sokadjára kért randit, beadtam a derekam.
Ő választott helyszínt. Kicsit furcsáltam, hogy péntek kora délután miért kell egy füstös sörözőben találkozzunk, de elfogadtam.
Az életben sokkal jobban festett, mint a képeken amit láthattam róla.
Azt hiszem ott abban a pillanatban beleszerettem. Randi randit követett.
Boldog voltam, állítólag ő is. Vágyta a közelségem s én is vágytam rá.
Egyre több időt töltöttünk együtt, aztán összeköltöztünk.
Ekkor kezdődtek a problémák. V vállalkozóként tevékenykedett, s egyre későbbi időpontokban járt haza. Akkor még nem gyanakodtam, csak mikor barátaim hívogatni kezdtek, hogy V-t itt és itt látták, ekkor és ekkor, egy ilyen meg egy ilyen nővel... azonban annyira szerelmes voltam, hogy erről tudomást sem akartam venni. Tűrtem. Vártam.
Azonban egyre merészebb dolgokat tett meg.
Volt olyan alkalom amikor egyszerűen haza sem jött. Ilyenkor telefonon sem lehetett elérni, idegeskedtem és aggódtam érte. Belátom kár volt!
Gyanussá akkor vált, amikor hívták elbújt s súgdosott. Elkezdtem figyelni, nem nyomoztam utána, de próbáltam más szemmel figyelni a dolgait.
Kezdtem hinni abban, hogy amit a barátaim állítottak az sajnos egytől egyig mind igaz!
Egyik alkalommal amikor éppen otthon töltötte az éjszakát, megvártam míg elaludt aztán átnéztem a telefonját. Akkor ültem le a padlóra...
fotók és videók mellett, számtalan női telefonszám és vitathatatlan tartalmú sms-ek tömkelege fogadott. A látványtól rosszul lettem. Összeszedtem minden erőmet, összepakoltam a holmim és azonnal eljöttem. A lakásomig sírtam az autóban.
Másnap természetesen reggel korán megjelent nálam s kérdőre vont, miért jöttem el. Nem akartam kijátszani a lapjaim, ezért annyit mondtam, hogy időre van szükségem, mert úgy érzem nem tartozunk össze. Nem akarta elfogadni, még szinte küzdött is azért, hogy menjek vissza hozzá, mert hogy mennyire szeret.
Eltelt egy hét, persze V mindennap jött, minden nap próbált rávenni, hogy menjek vissza hozzá, de én kitartottam. S ellenálltam! Nagyon nehéz volt, de tudtam, ha vele maradok akkor csak szenvedni fogok, jobb még az elején elengedni. Nyolc hónapot töltöttünk együtt.
Nem emlékszem már mennyi idő telt el, de idővel koptak a jelentkezései, mint kiderült talált egy másik balekot, egyikét azoknak a hölgyeknek akikkel mellettem is randizgatott. Amikor legutóbb hallottam felőle, megtudtam, hogy megnősült :-))))

Én nem hagytam magam tovább etetni :-)

Tanulság?
Vannak olyan férfiak akiknek 35 felett is kellenek a folytonos visszajelzések, a kalandok... az önigazolás, hogy még kellenek másoknak.
Vannak olyan nők, akik úgy vannak vele, elfogadják,
mert jut is marad is... (Tipik zsák a foltját effektus)

Jómagam nem tartozom egyik csoportba sem,
nem szorulok önigazolásra,
nem keresek kalandokat,
nincs szükségem pozitív visszajelzésekre,
de osztozkodni azt soha nem szoktam!!

Válófélben lévő férfi, avagy menekülj!!!

2009-04-08T08:44:00.005+02:00

Szeretném leszögezni, hogy tényleg semmi bajom a férfiakkal, a válófélben lévő, vagy már elvált férfiakkal sincsen baj, addig a pontig, amíg ezt megfelelően tudják kezelni. Mert bizony, vannak, nem is kevesen, akik sérülnek. Nem csak anyagilag, de lelkileg is egy-egy válás után, vagy alatt.
Egy ilyen esetet szeretnék megosztani veletek.

"Holtomiglan, Holtodiglan, Jóban, Rosszban, Betegségben, Egészségben...
míg a halál el nem választ (?!)"

A párom közös nevező rendszere hozott össze minket, úgy kettő évvel ezelőtt, nyáron. Képek, leírtak alapján erős szimpátia alakult ki, ezért vettem a bátorságot, s írtam a kiszemelt lovagnak, hogy amennyiben az én adatlapom is elnyeri a tetszését, úgy nem zárkóznék el egy személyes találkozótól.
Néhány nap múlva a válasz is megérkezett. Természetesen pozitív volt a visszajelzés, így viszonylag "vad" levelezésbe kezdtünk. Azt hiszem, ő volt az egyetlen olyan pasas, akivel nem akartam azonnal randizni menni. Néhány nap elteltével levelezésből átváltottunk msn-re. Megtudtam, hogy fiatal kora ellenére, van egy 12éves kisfia és éppen válófélben van a feleségétől.
Ebben nem találtam kivetnivalót, ő is ember, hozhat rossz döntéseket az életében. Teltek a napok, s végre előhozakodott egy ajánlattal: "-mi lenne ha találkoznánk?" Belementem.
Szombat délelőttre beszéltük meg első és (ekkor még nem tudtam) egyben utolsó randevúnkat.
A Duna partján találkoztunk, innen sétáltunk egy közeli kávézóba. Sétánk alatt felmértem, hogy milyen is valójában. De nem bírtam fogást találni a kinézetében. Nagyon kedves és mosolygós (ritka), éppen olyan, ahogyan az elmúlt napok alatt megismertem. Kellemesen elbeszélgettünk, majd valahogy a válására keveredett a beszélgetés fonala.
Talán ekkor kellett volna azt mondanom, hogy erről ne beszéljünk, hiszen ehhez nekem semmi közöm sincsen. Hatalmas panaszáradat vette kezdetét, hogy a neje mennyire elbánt vele, hogy totál kisemmizte, a gyermeket nem láthatja és különben meg a nő egy akkora ribanc, hogy olyat még a Föld nem látott.
Közel másfél órán át hallgattam szépen csendben (mert én nagyon empatikus vagyok ám), hogy a felesége nem szeretett takarítani, hogy nem tudott főzni, hogy a gyerekkel sem foglalkozott soha, hogy kedves sem volt és, hogy a házaséletet nem is éltek... Ekkor telt be a pohár... türelmes ember vagyok, nehezen lehet kihozni a sodromból, neki mégis sikerült. Nyeltem egy nagyot, s amikor ő éppen levegőt vett belekezdtem a monológomba.
Igyekeztem nem megbántani, de felhívtam rá a figyelmét, hogy
1. - nem gondolom, hogy az első randin ilyen alapos részletességgel kellene beleavatnia az életébe, a válásába és a felesége kielemzésébe
2. - hogy nem vet túl jó fényt az a tény, ahogyan a feleségéről beszél, mert ugyan most lehet, hogy nincsenek jóban, de ezt a nőt valamikor szerette és tisztelte annyira, hogy feleségül vette, sőt ez a nő akiről ő most úgy beszélt, ahogyan nem kellene, szült neki egy gyermeket
3. - egyszerűen nem tartozik rám az életének ezen része!
Nem tetszett neki, a randink hátralevő részében szinte meg sem szólalt. Szerintem ő is érezte, hogy igazam van. Mielőtt elváltunk megkérdezte láthat e még, nem áltattam, a válaszom egy rövid 'nem' volt.
Elfogadta, többet nem hallottam felőle

Mert nehogy má' :)

2009-04-07T15:22:00.003+02:00

Mivel, hogy elég sok negatív sztorit posztolunk, így azt hiszem némi kis helyreigazítást kell, hogy írjak, mielőtt még végképp az a kép alakul ki rólunk, hogy valami pasi gyűlölő nők vagyunk :)
Tulajdonképp csak a tapasztalatainkat próbáljuk összegezni, ami sajnos elég sok negatívumból áll. Ez van, ha valaki a neten keresi párját... DE... ez nem jelenti azt, hogy ne ért volna minket kellemes, említésre méltó pozitív élmény :) ...Lásd korábbi posztok között, mert már volt rá példa :) ...Ezért is vagyunk kiváncsiak mások véleményére és randijaira, hogy sok-sok pozitív sztorival tudjuk gazdagítani a NetRandik világát :)

Pénzes kassza...

2009-04-07T13:23:00.004+02:00

Hamár az átverős pasiknál tartunk, bizony nekem is eszembe jutott egy eset.
Körülbelül másfél évvel ezelőtt történt...

Sosem voltam híve a magán és munkahelyi dolgok keverésének, így mindig is tartottam magam ahhoz az elvemhez,hogy a kettőt nem keverem. Azonban egyszer én is bele estem saját hibámba...

Nyár volt...azt hiszem úgy június elején járhattunk,mikor munkahelyemen a nagy melegtől szenvedve ki álltam levegőzni a bejárathoz. Kolleginával való diszkurzusunk közben egy igen sármos pasira figyeltem fel,de mivel nagy rohanásban volt így még csak esélyem sem volt figyelmét magamra irányítani. Körülbelül 5 perc elteltével azonban megállt mellettem kiszemeltem és mint varázs ütés az égből ,nyilalt szívembe egy megfoghatatlan érzés. Lányos zavaromban beljebb invitáltam és mintha egy különös mágnáses mezőben lettem volna,szinte vonzott a közelsége. Szinte azonnal megtaláltuk a közös hangot,így rögtön rám is bízta magát. (kereskedelem...ő a vevő én meg a bájos eladó:) ) A vásárlása nem tartott tovább fél óránál,de egész idő alatt,mintha izzott volna körülöttünk a levegő. Gyors időpont egyeztetés után – mert hogy még egyszer vissza kellett jönnie – kilépett az ajtón és én mint álmok földjéről visszatért kislány teljes kábulatba estem. Kolleginával gyorsan kielemeztük a helyzet nagyságát és kiváncsiságom határtalanságának köszönhetően gondoltam megnézem lovagom ama bizonyos közösségi portálon. Az információim kéznél voltak,csupán a nevet elég volt beírnom,és láss csodát... nyomban lovagom adatlapja díszelget előttem. Meglestem tudok-e róla meg pár információt, s már akkor kiderült számomra talán még sem ő lesz álmaim netovábbja. Na de mit sem törődve ezzel, teljes kábulatban alig vártam,hogy újra lássam.
2 nap múlva elkészült amit megrendelt,így fel is hívtam,hogy jöhet érte. Gyorsan meg is érkezett,s mint kiderült azért ,mert a szomszéd épületben dolgozik. Átadtam a megrendelését, ő fizetett ,majd távozása előtt megkérdezte: - Meghívhatna-e valamikor egy ebédre – Meglepetségem biztos kiült arcomra, viszont annyira megörültem neki,hogy azonnal igent mondtam. Másnap jött is ebédidőben,hogy „elraboljon” és számlázza rajtam a beígért ebédet. El is mentünk, és egy finom ebéd mellett közel fél óra távlatában már nem mint két idegennek gondoltuk egymást. Visszakísért munkahelyemre,majd rögtön felvetette egy esetleges következő randevú ötletét. Persze,hogy igen mondtam, s talán ez volt akkor a vesztem is egyben.Második randevúnkra rögtön másnap sort is kerítettünk és munka után a közeli hegyre sétáltunk fel...akkor már kéz a kézben,mint egy szerelmes gerlepár. Felérve a kilátóra az első csók is elcsattant,majd követte még egy...és ez így ment az est folyamán. Az események pillanatok alatt felgyorsultak,s egy hét után kaptam már csak észbe mikor is kedvesem életre szóló szerelmet vallot. Kicsit kapkodósnak véltem a tempót, de ám legyen gondoltam ,ha már ilyen jól megvagyunk... Eltelt egy hónap már, mikor is kezdődtek a féltékenykedések,szinte már-már őrült módban. Levegőt nem kaptam,úgy éreztem rámtelepszik,így teret kértem tőlle,hogy értse meg nekem ez így túl sok. Megértése körülbelül fél napig tartott,mikor kezdte újból a rámtelepedést. A zöld kis manó mellé viszont más is társult...gyerekeket akart,sőt lánykérést is. Itt behúztam a kéziféket és ultimátumot adtam neki...vagy-vagy alapon. Úgy látszott most működni fog a dolog és tényleg megértette mit is akarok. Nem is volt semmi gubanc mindaddig,míg egy közös biliárdozás alkalmával közölte sorry,de nincs nála pénz.

Én fizettem,mert mért ne alapon...aztán ez folytatódott,szinte minden napossá vált. Kölcsön adtam neki,ha épp telefonja nem volt szereztem neki és még sorolhatnám hosszú listákba szedve. Aztán szép apránként kiderültek dolgok...például hogy a kocsija nem is az övé,hanem a papáé...sőt még jogosítványa sincsen...Innentől viszont kigyúlladt bennem a vészcsengő,lehet talán mégis hülyére vesznek?!...Lezártam...közöltem vele,hogy elég volt...nem vagyok pénzes kassza,hogy minden szórakozását én fizessem...Gondoltam oké,megbeszéltük vége...viszont

önelégült,egoista személyisége ezt nem hagyta,és iwiw-en szétpocskondiázott...vita követett vitát,majd egy szép napon meguntam és örökre letiltottam/kitiltottam az életemből.

... másnak hittem...csalódtam

2009-04-07T11:11:00.007+02:00

Az első ismerkedéseim eredménye volt Ő. Egy igazi báránybőrbe bújt farkas, aki már-már tökélyre fejlesztette az átveréseket, s, mint tapasztalatlan kezdő társkereső, szépen bele is futottam a csapdájába... Nagykanállal ettem a szavait, amiknek vajh mi kevés valóság alapja volt!
Nevezzük "SP"-nek.
SP volt a kezdeményező fél, bimbodzó kapcsolatunkban.

Nagyon ügyesen bánt a szavakkal, igen hamar sikerült az ujjára csavarnia. Leveleket váltottunk, rengeteget telefonoztunk, majd amikor Budapestre érkezett, megejtettük a randinkat is. Nem szórakozott, azonnal a tárgyra tért s megcsókolt. Nem vagyok prűd, de a tempó nekem kissé gyorsnak bizonyult. Néhány órát együtt töltöttünk, elmentünk ebédelni, sétáltunk.
Végig azt a látszatott keltve, mintha mi egy pár lennénk. Boldog voltam, s fikarcnyi kételyem sem támadt a szándékait illetően. Aztán este hazautazott vidékre. Az elkövetkező napokat telefonokkal és levelekkel folytattuk. Aztán az egyik beszélgetés alkalmával megkérdezte, hogy elutaznék e hozzá? Persze igent mondtam, s nagyon vártam a hétvégét! Csütörtök este pakoltam össze az utazótáskám, de nem jelentkezett. Próbáltam felhívni, de a telefont sem vette fel.
Gondoltam közbejött valami, majd másnap keresni fog. Nem így történt!
Szombaton hívott, mindenféle történetekkel kábított, de akkor már tudtam, valami nem stimmel ezzel a pasassal. SP hírtelen elhallgatott, majd női hangot hallottam a háttérből. Megkérdeztem mit hallok? Erre ő elváltozott hanggal összevissza beszélt, próbált meggyőzni arról, hogy amit hallok az a tévé hangja. Aztán a hangja egyre izgatottabbá vált, a női hang pedig egyre közelebbről hallatszott. Egy ajtócsapódást hallottam... SP kimenekült a lépcsőházba, aztán elköszönt.
Azonnal tudtam, hogy bizony engem rútúl átvertek :-))))
Bejelentkeztem iwiw-re és rákerestem hazug lovagomra.
Gyors szűkítésekkel, de átnéztem a hölgy ismerőseit. S láss csodát... egy fekete hajú monaliza mosolyú hölgy virított az egyik adatlapon, a fotói közt pedig megtaláltam azt, ahol éppen Őt ölelte.

Eltelt néhány hónap, s SP ismét jelentkezett. Úgy tett, mintha semmi sem történt volna, én azonban tudattam vele, hogy tudok a monaliza-hoz fűződő viszonyáról, s, ha azt szeretné, hogy a hölgy ne tudjon rólam, akkor szakadjon le rólam!
Megbánást színlelt, előadott egy újabb hazugságot, de ezt már nem hallgattam meg. Kinyomtam a telefont, megszakítva a beszélgetést.
Azóta már másik telefonszámom van, évek óta nem hallottam felőle!

Nem az akinek hittem...

2009-04-07T10:35:00.003+02:00

Eddigi netes randizásaim alatt mindösze egyetlen egyszer – valószínűleg túlzott naívitásomnak köszönhetően – éreztem félelmet egy találkozó alkalmával. Az egész egy kevésbé ismert netes portálon kezdődőtt. Levelem érkezett...megszokott módon meg is lestem emberem,s láss csodát egy jóképű,sármos fiatalember mosolya tekintett vissza rám. A levél kedves volt,nem volt tolakodó...mindössze pár soros udvarias ismerkedő mondattal csatolva. Mivel a szimpátia rögtön megvolt,így rövid levelezgetés után - nevezzük őt B-nek – randit kért. Ellenkezni nem akartam,talán mert túlságosan is hittem benne,hogy végre megtalálhatom álmaim lovagját. Rövid időpont egyeztetés után le is fixáltuk a pontos napot és helyszínt ami hozzám egy közzeli kis parkban volt.

Eljött a találkozónk napja,nagy izgalommal készültem,hogy a lehető legjobb formámat hozzam. 5 perces direkte késésem után már messziről láttam emberem ,ott várt a megbeszélt helyen,s bár kissé türelmetlennek láttam...betudtam ezt izgatottságának. Odasétáltam...udvariasan bemutatkoztunk egymásnak,majd közölte velem,hogy az Állatkertbe megyünk,mert az nincs messze. Mondom – Oké - mit sem sejtve vajon mire is célzott a „nincs messze” jelzővel. Nem sokkal később megérkezésünk után besétáltunk az Állatkert kapuin. Én mivel imádom azt a helyet,így gyermeki módon képes vagyok örülni minden kis apró részletnek:)...Emberem viszont nem túlzottan élvezte. Szemlátomást unta az egészet és szinte alig várta, hogy mikor veszem az irányt a kijárat felé. Kérdeztem tőlle – Ha unod akkor minek ide hoztál? - de válaszul csak egy röpke válrándítást kaptam. Mondom – oké - akkor ha ennyire nem bírod menjük,mert én meg nem tudok egy fapofával végig sétálni egy ilyen helyen – Úgy látszik ez volt a bűvős szó,mert rögtön indulásnak eredt...Kiérve a kocsihoz megkérdezte hova tovább. Hát ez igen egyszerű gondoltam – ha már voltál kedves olyan helyre hozni ahol szétunod magad,akkor haza is vihetsz – rám mosolygott majd közölte – rendben – így elindultunk. Igen ám,csak hogy a hazafele út nem arra volt amerre ő ment...Kérdeztem mit csinál,mire azt a választ kaptam,hogy neki nincs kedve engem haza vinni, inkább felmegyünk hozzá egy kicsit. Na mondom ez így nem lesz jó...s már akkor éreztem félelmem csak egyre jobban nő. Egy idegen pasival,egy idegen kocsiban és még a lakására is... Mert még ha bele mentem volna, de így...nagyon ilyesztő volt,s végig futott az agyamon a következő percek történése. Körülbelül negyed órás hadakozásomba került mire elértem...álljon meg,hogy kiszálhassak. A „búcsúzás” csak egy röpke „Kössz a semmit”- ben kimerült és szerencsére azóta sem tudok róla...

Tanulság... Azt hiszem a történet önmagáért beszél...minden esetre jobb óvatosnak lenni még a tali előtt, és ha csak egy szemernyi kétség is felmerül bennünk,jobb a megérzéseinkre hallgatni.

...ismerkedni Bárban?!

2009-04-07T10:00:00.007+02:00

Hogy miért javasoljuk az internetes társkeresést?
mert
- Kényelmes
- Praktikus
- Modern
- Megbízható
- Alapos
Mi dönthetjük el, hogy kivel, mikor és hogyan szeretnénk megismerkedni.

Ha minden adatot megadunk, tényleg csak ülnünk kell és kivárni, amig a keresett partner megjelenik! (a párom.hu-n pl. van úgynevezett újonc figyelő szolgáltatás is, ez hetente 10friss regisztrációt juttat el nekünk e-mailben)
Alapvetően tényleg nincsen baj az internetes ismerkedéssel. Vannak, még ha kevesen is akik tényleg komolyan társat keresnek.

Tanulság képpen egy eset, hogy miért nem lehet ismerkedni szórakozóhelyen.
Két évvel ezelőtt a szülinapomat ünnepeltük éppen egy "neves", budapesti szórakozóhelyen barátnőkkel, barátokkal. Állunk ketten a bárpultnál a barátnőmmel, amikor odalép egy fiatal srác, kedvesen mosolyog, majd a kérdésre tér:
- Meghívsz egy sörre?
A döbbenettől, hogy egy harmincas nőre, mint bankautomatára/italautomatára tekintenek, sértőnek és megalázónak találtam.
A barátnőm oldotta a helyzetet, aki csak egy mondattal elintézte eme otromba kérdést
- Figyu most nem érek rá, hívjál már vissza később!

Nem hittem el, hogy tényleg ilyen van! A srác mivel nálunk nem járt sikerrel, tovább állt, néhány elutasítás után azonban nem sokkal később célt talált, megtalálta emberét s a pult másik oldalán elégedetten iszogatott egy nővel, aki úgylátszik meghívta egy sörre....

Amikor sikerült I.

2009-04-07T08:00:00.005+02:00

Szeretném elmesélni az első neten (igaz nem társkeresőn, hanem egy online játék oldalon) megismert szerelmem, melyből aztán egy hosszú, évekig tartó kapcsolat bontakozott ki. Bizonyítékául annak, hogy nem csak és kizárólag negatív tapasztalattal rendelkezem.

Ez a kapcsolat igazi tündér mese volt! Olyan amiről minden nő/kislány álmodik :) mielőtt csúnyán arcon csapná a valóság hatalmas szívlapátja....
Ekkor Én 22, Ő 26 éves. Szerelem volt az első látásra! Igazi, viszonzott, önzetlen szerelem. Rövid ismeretség után hamar jött az összeköltözés, a szülők bemutatása. A közös jövőnk tervezése. Azt hiszem soha addigi életemben nem voltam annyira boldog, mint abban az időszakban. Soha senkivel nem tudtam annyira tökéletes harmóniában együtt élni, mint vele.
Telket vásároltunk, építkezni kezdtünk. Mivel nagyon szeretem a kutyusokat, egyik nap meglepett egy kölyökkutyussal. A szüleivel, testvéreivel nagyon jól kijöttem. Azt hiszem befogadtak, s családtagként kezeltek, már az eljegyzésünk előtt is.

Én akkor pályakezdő voltam még, ő már befutott szakember, dolgoztam, de minden terhet levett a vállamról, sokszor még a háztartásban is segédkezett, igaz az Ő főzési tudománya a virsli melegvízbe helyezésénél kimerült. :) Lelkes volt!
Mindent megtett, hogy boldog legyek. Igazából semmire nem volt gondom, mert szinte minden gondolatom, kívánságom leste. Nem csak nagyszerű szerető, remek ember, intelligens férfi volt, hanem egyenesen a nagybetűs FÉRFI.

Négy boldog esztendőt töltöttünk el együtt, aztán valami megváltozott, lehet, hogy bennem, lehet, hogy benne (ez sosem derült ki), de szépen lassan elhidegültünk egymástól. Előbb elváltunk ágytól, majd az asztaltól is.
Egy ideig még néha hallottam felőle... de évek óta szinte semmit.

Remélem újra Boldog :)

Csak egy mosoly:)

2009-04-06T17:10:00.002+02:00

A netes hálóban bizony elkerülhetetlen,hogy ne érjen minket egy-két kellemetlen élmény,kudarc...fel a fejjel...ilyenkor nem szabad magunkat emészteni...Nagy levegő,majd kifúj és egy nagy mosoly:)...meglátod nem érdemes rágódni azon mi volt,mi lett volna ha...egyszerűen csak lépj tovább és bízz...higgy a jövőben,abban ami lehetséges:)...csak is pozitívan,mert csak így lelhetünk társunkra:)

Szerelem helyett barátság

2009-04-06T15:32:00.002+02:00

Hogy ne mindig csak balul elsült történetekről meséljünk...íme egy kellemesebb sztori:)

Úgy a kezdet kezdetén történt,hogy egyik ilyen társkereső oldalon keresgéltem,mikor is ráakadtam egy számomra nagyon szimpatikus férfi adatlapjára. Tetszett,de merszem nem volt még írni neki,így egy kattintással a kedvenceimhez adtam,mondván ha jobb pillanatomban leszek megejtek egy levelet neki. Eltelt egy nap...két nap ,mikor is a legnagyobb megdöbbenésemre levelem érkezett attól a sráctól akit én már előzőleg „kinéztem” magamnak. Megkezdődtek a levél váltások,egyik követe a másikat,majd hosszas írogatás után kiderült,hogy nem teljesen szabad a szíve,mert tetszik neki valaki aki sajnos foglalt. Gondoltam én,jó kis hármas fogat ez így...de mivel értékeltem az őszinteségét,felajánlottam neki – semmi gond,hát ismerkedni még attól lehet – időközben viszont én is elkezdtem gyöngédebb szálakat táplálni iránta,amit tudomására is hoztam. Korrektségből nem volt hiány nálunk,úgyhogy megbeszéltük hogy mivel egyikünknek sem jó ez így...én viszont várni nem várok rá,mint esetleges szerelemre...maradjunk a baráti viszonynál. Tudjuk jól ez a mondat mit takar:)...

A történet viszont annyiban más mint a falsh „legyünk barátok” szlogen,hogy mi azóta is – immárom 5 éve - nagyon jó barátok vagyunk:)...és igen...merem állítani,hogy létezik férfi és nő között barátság.

Amikor egy farkassal randiztam

2009-04-06T14:01:00.004+02:00

Vannak normális férfiak is a világhálón, olyanok, akik emelt fővel, kultúráltan bírják és tudják kezelni azt, ha a kiszemelt nő szíve még sem dobban meg értük.
Volt szerencsém egy ilyen sráccal randizni korábban.
Párom.hu-n kutakodva akadtam a pasira. Szolid, kutyás fotók. Semmi magamutogatás. Korrekt!
Képek és az adatlapja alapján nagyon megtetszett, s az én adatlapom is megfelelt az általa áhított és állítottaknak.
Már nem emlékszem melyikönk írt előbb a másiknak, de arra igen, hogy vele is rekord idő alatt randit beszéltem meg :))) (kövezzetek, de nem szeretem vesztegetni az időt, az ilyen randikon meg úgyis azonnal eldől, hogy lesz e folytatás vagy sem...legtöbbször azonban vagy sem..)
Az Operaház előtt találkoztunk, a valóságban kissé másképp mutatott, mint a fotókon. De még így is nagyon szimpatikusnak tünt, az a baj, hogy ennél több érzelmet nem is váltott ki belőlem. Mégis kellemesen elbeszélgettünk, ittunk egy üditőt, majd megbeszéltük, hogy keressük tovább az igazit, s elváltunk.
Tudta ő is és én is, hogy mit akarunk, mit keresünk, s abban nem fértünk el.

Azóta sem hallottam felőle, szerintem már megtalálta amit keresett!
...megérdemelte! Korrekt fiú!

Társ-lelés másképp...

2009-04-06T13:36:00.004+02:00

Utóbbi időkben többször tapasztalom,hogy egyedülálló személyek írogatnak nekem egy közösségi portálon...nevezzük nevén Iwiw. Ilyenkor elgondolkozom,mégis hogy a fenébe találnak rám,hiszen semmilyen közös pont,személy nincs a találatban. Aztán felütötte fejemben a gondolat,hogy bizonyára az sem egy utolsó szempont,hogy bizony ott díszeleg az adatlapomon ama kicsi bűvős szócska ,miszerint egyedülálló volnék. Jó-jó...ez idáig még rendben is van,hiszen sokan vagy felvállalják ezt vagy nem...én miért ne tenném,hiszen nem akarok elrejtőzködni senki elől...nem beszélve arról,hogy én nem tartom ezt kínosnak,miszerint szingli vagyok.

Sok szempontból hallottám már az érveket...miért is nem illik avagy illik ismerkedős „dumákat” írogatni a társtalan emberkéknek. Ha jobban bele gondolok,tényleg mind két érv helytálló lehet. Hiszen egyrészt pont azért találták ki a társkereső portálokat,hogy ott gyűlekezzenek a párra vadászó nők avagy férfiak. Akkor meg mi szükség rá,hogy még itt is írogassunk egymásnak,hiszen lehet esetleg valakinek ez kellemetlen lehet. A társkereső oldalak adnak némi anonimitást,hiszen vagy álnév alá bújunk vagy nem rakunk fel magunkról fotót. Ezzel ellentétben az iwiw-en bizony a %-ék nagyobb esetben személyesebb információkkal,képekkel szolgál amit nem feltétlen „osztana” meg egy ismerkedni akaró személlyel. Élek mindjárt egy példával is,hogy világosabbá váljon miről is zagyválok:)...Az én adatlapom bár nem tartalmaz (már) nyilvánosan munkahelyi elérhetőséget,sem hosszas leírást magamról....mégis olykor kellemetlenül érint egy-egy ilyen „bepróbálkozó” levelecske.Főleg ha olyan személy írja aki esetleg nem szimpatikus nekem...itt egyrészt jól meg kell fogalmaznom egy udvarias - köszönöm ,de nem - választ amit vagy csendben értelmez az illető...vagy rosszabb esetben még ennek hangot is ad. Ilyen vitákba meg végképp nincs energiám belemerülni,mert nem látom értelmét. Na de mi a lényeg...gondoljunk bele milyen kellemetlen egy helyzet ha utcán szembe találkozunk eme emberünkkel....szóval itt a hátránya....

Másrészről viszont...ha már kint hagyjuk a kapcsolati állapotunknál a „szingliséget” jelző virító kis táblát...akkor bizony fel kell készülnünk ezekre az olykor kellemetlen helyzetekre. Mert ezzel azt jelezzük,hogy azért teljes mértékig nem zárkózunk el annak a lehetőségétől,hogy netán itt találjuk meg/találjon ránk a nagy Ő...

Összesítve:)...ha benne vagyunk a „játékban” akkor no problémo...ne panaszkodjunk...ha meg nem, akkor igenis tessék levenni az adatlapról a kapcsolati állapot jelzőt:)

Egy titkos hódoló

2009-04-06T11:22:00.006+02:00

Szeretném azt gondolni, hogy egyszer az életben mindenkivel megesik, hogy akad egy titkos hódolója. Nagyon jó, ugyanakkor nagyon is félelmetes, borzongató érzés!
Korábban nekem is volt egy ilyen lovagom, az egész egy beazonosíthatatlan elektronikus levéllel indult, melyet egy ismeretlen címről kaptam az irodai levelezőmre.
A levélben röviden tömören csak annyi állt, hogy reggelente szoktunk találkozni s, hogy nagyon tetszem neki.
A levelet virág, plüss állat és édesség követte, szinte napról napra érkeztek a különböző küldemények!

Egyre több levelet váltottunk egymással, ijesztő volt amikor levélben megdícsérte az aznapi ruhám, a frizurám, bármit. Felfedni magát azonban nem volt hajlandó. Kaptam ugyan egyszer egy képet, állítólag őt ábrázolta, de ezen a fotón több férfi is látható volt, így a személye örök rejtély maradt.
Mivel felfedni kilétét nem akarta, nem erőltettem tovább a dolgot.
Egyszerűen mellőztem a leveleit...aztán szépen lassan az ajándékok is elmaradtak :-)

azóta sem tudtam meg ki volt ő

Társkereső...de melyik??!

2009-04-06T09:07:00.006+02:00

Sokakban felmerül a kérdés - főleg első neki indulás esetén - hogy vajon melyik társkereső portálra is regisztráljanak. Bizony nem egyszerű a választás,hiszen számtalan oldal próbálja becsalogatni a párt kereső emberkéket. Lássunk pár általunk kipróbált portált,amit merünk ajánlani:)

Startrandi avagy Párom – Az oldal ötletes már abból a szempontból is kiindulva,hogy készült egy nőknek és egy férfiaknak. A funkciók teljes mértékig kielégíthetőnek mondhatók,mind keresési szűkítés,mind adatlap szerkesztési szempontból. Módunkban áll fényképet feltölteni,fórumozni és chatelni is. Előny még,hogy alap esetben ingyenes,tehát minden funkciót bátran használhatunk...kivéve a blogolást. A levelek megírhatósági száma 15,ami azt hiszem kezdetnek bőven elegendő. A további funkciók eléréséhez,már VIP tagságot kell fizessünk. Ilyenkor már alkalmunk nyílik megnézni kik tettek minket kedvencé,kik néztek,elrejtsük-e adatlapunkat a külső nézelődők elöl illetve lehetőségünk van korlátlan mennyiségű levél küldésre is.
Így ezt az oldalt bátran ajánljuk:)

Szívküldi – Talán az egyetlen és bátran mondhatom,hogy ajánlható olyan oldal ami teljes körü regisztráció nélkül müködik. Csupán csak annyira kell regisztrálnuk,hogy feladhassunk egy pár szavas hirdetést,melyben az alapvető adatokon kívül – lakhely, szem/haj szín ,testsúly,magasság,horoszkóp és keresett kapcsolat típusa – egy fénykép feltöltésére is lehetőségünk nyílik. A további előnye az oldalnak,hogy teljesen anonim keresési funkciókkal rendelkezik. Tehát ha keresésünkben rátalálunk álmaink Ő-jére már csak egy levél kattintásnyira vagyunk tőlle. A nekünk beérkező levelek pedig egyenesen a postafiokunkban ladolnak.
Az oldal szintén ajánlásra kerül:)

Love – Egy szintén nagyon népszerű,sok regisztrálóval megtelt társkereső oldal. A funkciók itt is teljesen jól működnek,mind keresést,mind szerkesztés szempontjából. Használhatóságát tekintve itt is ingyenesek az alapfunkciók. A VIP tagság előnyei itt is a ki-kit nézett,ki vett fel kedvencnek funkciók,illetve lehetőségünk nyílik személyre szabottabb adatlapot létrehoznunk, ami videó és hang anyag feltöltés.
Ez a portál is bekerül az ajánlhatók közé:)

Nlcafé – Ez is igen ismert portálnak számít, bár már kevésbé kedveltebb,legalábbis tapasztalatom szerint. A funkciókra itt sincs panasz,alkalmunk nyílik minden más oldalon megtalálható menüpontra. Itt is érvényes a VIP előfizetés,amivel szintén elérhetővé válnak a bővített funkciók.
Az oldal szintén ajánlásra kerül:)

Kedvesem – Kevésbé népszerű,de kedvelt tárkereső oldal. A regisztrációk száma már nem olyan nagy,mint az elsők között felsoroltaknál. A funkciók itt is teljes mértékig használhatóak.
Ajánlásra tesszük ezt is:)

Rapidrandi - a vérsün

2009-04-06T09:00:00.008+02:00

Bevallom, korábban sosem voltam az a típus, aki hetekig levelezne másokkal. Sokszor meg is jártam a kapkodásom miatt, de ha mást nem, hát tapasztalatot azt szereztem! :-)

2006 évvégét írunk, tél van.
Otthon üldögéltem, szokásos laza pihenős hétvégémet kezdtem éppen meg. Mivel értékelhető levelet nem kaptam egy ideje, elhatároztam, hogy kezembe veszem a sorsomat s átböngészem a frissen regisztrált felhozatalt.
Készítettem egy forrócsokit, ölembe kaptam a notebook-om és bekuporodtam a radiátor mellé.
Néhány kattintás után szépen sorban jelentek meg a friss regisztrációk. Mivel szeretem látni, hogy ki is az aki a másik oldalról társat keres, ezért csak azon adatlapokkal bajlódtam, akiknél fotó is volt található.
Elsőre kiválasztottam néhány olyan gusztusos darabot, akikkel eltudnám képzelni a randevút. Természetesen konkrét elképzeléseim lévén alig maradt valaki meg a rostán.
"Szerencsések" egyike egy kék szemű budapesti srác lett, nevezzük vérsünnek. Ő is és én is tudjuk miért ;)
Írtam neki egy rövid bemutatkozó levelet, melyre nagyon rövid időn belül választ is kaptam. Tetszettek a fotói, tetszett a fogalmazása, egyedül egy hibát találtam rajta. Picit baj volt a helyesírásával, de arra gondoltam, hogy senki sem lehet tökéletes!
Mivel nagyon szimpatikusnak találtam, gondoltam hozzunk össze egy randit, lesz ami lesz alapon. Rapidrandinkat a Stadionokhoz szerveztük.
A Stadionok azonban nem az a környék ami legjobb kávézóiról híres (akkor még nem tudtam az Y-ról), ezért egy sörözőben foglaltunk helyet. Igazi szutykos, füstös kocsma :))) próbáltam elvonatkoztatni a helyszíntől s a füstön és a hangzavaron át próbáltam megérteni emberem s amit mondott. Azonban a valóságban nem volt annyira férfias, mint az a képeken látszott, sőt, túlontúl előzékeny és udvarias volt amitől én a falnak mászok! Sőt, valójában közös nevezőt sem találtunk. Valahogy nem volt közös témánk, s a randink arról szólt, hogy én ültem, hevesen bológattam, ő pedig mesélt... legfőképpen olyan a munkája során megesett történeteket, amik engem nagyon nem érdekeltek.
Cirka másfél órát füstölődtünk így együtt, aztán korrekt ember lévén kitettem a kávém és az üditőm árát az asztalra, majd elmondtam neki, hogy nagyon örülök, hogy megismerhettem, de úgy vélem mi nagyon nem illünk össze. Vérsün szemei szikrákat szórtak, majd üvölteni kezdett, hogy mekkora egy ringyó vagyok és akkor meg minek raboltam én itt az ő idejét!!!
Ez volt aza pont, amikor udvariasan elköszöntem és távoztam.
Vérsün hónapokig nem jelentkezett, kezdtem örülni, hogy talán feledett, de eljött a nyár s egyik nap egy friss jelőlést kaptam iwiwen. Vérsün volt, egy helyes levélke formájában írt is magáról, csak hogy tudjam ki is ő. Annyira jófejnek tűnt, hogy felvettem az ismerőseim közé. Azt hiszem, utólag legalábbis, hogy ezt nem kellett volna megtennem! A kis piros napjában többször is villogott miatta, felvett msn-re és a lehető legtöbb lehetőséget megragatta, hogy írhasson nekem - volt olyan nap, amikor 3 levelet és számtalan msn üzenetet írt nekem.
Eleinte nem zavart, csak amikor egyre jobban hangsúlyozni kezdte, hogy ő mennyire szeretne velem családot alapítani rántottam be a féket! (pánikgomb) Felhívtam a figyelmét arra az apró momentumra, hogy mi nem alkotunk egy párt.
Ekkor kissé visszavett a tempóból, de még így is számtalan levelet kaptam és cca. minden másodikban kifejezte irányomban érzelmeit.
Összeszedtem minden erőm s megírtam neki egy nagyon hosszúra sikeredett levélben, hogy tegyen le a családalapításról velem, mert, hogy abból soha semmi nem fog megvalósulni.
Innen már csak egy üzenetet kaptam, ami egyetlen megállapítást tartalmazott.
"Szemét r....c!"

Tanulság:
nem mindenki tanul meg veszíteni,
nem mindenki tanulja meg feldolgozni a kudarcait,
vannak olyan típusok, akik nem viselik az elutasítást...
az ilyeneket messziről kerüljük el!!

Fotó vagy nem fotó

2009-04-05T16:06:00.002+02:00

Sokszor vita tárgyát képezi az ismerkedés során,hogy vajon merjük-e felvállalni magunkat és fotót csatolni egy esetleges kitöltött regisztrációs adatlapunk mellé avagy inkább anonimitásba burkólódzva rejtsük el arcunkat. Nos...mindkét verziónak vannak érvei és ellenérvei egyaránt,most megpróbálom kicsit össze szedni ezeket...

Tapasztalatból tudom,hogy mindkét lehetőségnek megvannak a csáberejei. Lássunk egy példát...Anno úgy 4 évvel ezelőtt mikor belevetettem magam a társkeresés netes bugyraiba,tapasztalat és felvilágosultságom hiányában bizony nagy lelkesedéssel voltam minden egyes levelem iránt. Akkor nem érdekelt,hogy vajon van-e fotó avagy sincs hiszen minden az újdonság erejével hatott rám. Így esett meg,hogy az első adandó alkalommal szimpatikussá válló személlyel elkezdtem hosszabban ismerkedni. No persze nem nyúltak a levelek hetekre vagy hónapokra,és mivel a sok kedvesség amit a soraiból éreztem, egy szemernyi kétséget sem ütött fel bennem,hogy az illető akár „rossz”is lehet,így 1 hét után megszerveztük első találkánkat egy akkor népszerű randihelynek számító plázánál. Egészen a nagy napig semmi idegesség nem volt bennem,hiszen úgy gondoltam piszok nagy mázlista vagyok,hogy elsőre belenyúlók a nagy Ő-be. Igen ám,de a talink időpontjában mikor megcsörrent telefonom eme kedves férfi számával már tudtam hangja hallatán,hogy sok jóra nem számíthatok. - nem tudom TI hogy vagytok vele,de igenis sokat számít egy hang akár már a telefonban – no de visszatérve a történethez...lassan közelítettem a helyszín felé,mikor is szembeötlően kiszúrtam valakit a tömegben akit a legszívesebben észre sem vettem volna. Igen...mert hogy álmaim rejtélyes adonisza inkább egy kvazimódóhoz hasonlított. A történet innen szerintem egyértelmű...ezzel pont ezt akarom szemléltetni,hogy a fotó hiányában bizony felkészülhetünk a lehető legrosszabbra,maximum egy kellemes csalódás érhet minket,ami valljuk be őszintén az esetek talán 2 %-ban lehetséges.
Ez után bizony megtanultam, fotó nélkül nem ismerkedem és ebből az elvárásomból bizony nem is engedek. Itt jön a következő úgy mond kis tanács...mert hogy sokan – csajok,pasik egyaránt – még mindig nem merik arcukat felvállalni. Semmi gond ezzel,de azt jó tudni,ha már egyszer valaki olyannal ismerkedünk akiről bizony látunk fotót akkor azt illik egy viszont fotóval „honorálni”...teszem azt,volt már példa rá,hogy fotó nélküli levelet kaptam/kapok. Mit teszek ilyenkor?...udvariasan megköszönöm a levelet és cserébe egy fotót is kérek mellékletként. Az esetek 70%-nál ez működő képes kérés,de akad csekély 30% aki bizony képes ezen „óhajom”-on megsértődni,mondván mit is képzelek én magamról. De őszintém....ha én egyszer megtisztelem azzal,hogy felvállalom magam egy fotó erejéig,akkor ugyan ezt cserébe én is elvárhatom. Hiszen aki egyszer már megpörkölte magát az legközelebb már óvatosabb lesz.

Ezért tanácsolom,hogy aki tényleg komolyan gondolja,az ne foglalkozzon azzal,hogy mit szólnak majd a körülötte lévő emberek...egyszerűen csak merje vállalni önmagát,hogy ezzel is megkönnyítse az ismerkedést és megkímélje magát egy esetleges kudarc élménytől.

Vakrandi II.

2009-04-04T21:18:00.002+02:00

Társtalanságomat elnézve,ismerőseim igen csak ügybuzgók lettek,hogy összehozzanak valakivel és mielőbb férjhez adjanak...ez az eset is nem olyan rég történt...

Egyik kedves ismerősőm,aki már jó ideje párt keres nekem,meglátogatott munkahelyemen. Rövid beszélgetés után mindjárt a lényegre is tért és enyhe nyomatékkal a hangjában,miszerint ugysem tudok nemet mondani...rá tért a bűvős kérdésre:
-Nem akarsz véletlenül felhívni egy nagyon rendes srácot?

Pillanatnyi meglepetségemből magamhoz térve gyors reagálással NEM-mel válaszoltam,ami nem volt épp túl jó válasz,főleg aki ismeri eme kedves ismerősőm...mert tipikusan az az ember aki nem ismer nemet és amit fejébe vesz azt bizony véghez is viszi. Nos...úgy negyed órás hadakozás után végül csak beadtam a derekam és ha már egyszer randiPasit kerítenek nekem,legalább jól kifaggatom az ismeretlen jelöltemről. Pechemre sok információt nem tudtam meg azon kívül,hogy a virágos szakmában tevékenykedik,dolgos-munkás ember,kedves,segítőkész,udvarias és korban is megfelelő nekem a 32 évével. Gondoltam hát legyen, így kiadtam az engedélyt telefonszámom kiadatásához az ismeretlen pasinak. Ismerősőm közben elégedett mosollyal távozást intett és lelkemre kötötte,hogy a fejleményekről majd tudosítsak.
Nem telett bele 10 perc s telefonom máris megcsörrent,kijelzőjén ama bizonyos ismeretlen mobil számmal. Hagytam kicsit hagy csörögjön,hisz ne hogy már azt higye jelöltem,hogy rögtön ugrok a telefonra,majd még mielőtt lerakta volna búgó hangon belehallóztam egyet. Kellemes hang szólt vissza, ami máris megnyugtató volt számomra,majd 10 perc csevegés után lefixáltunk egy időpontot és helyszínt,hogy megejtsük ama bizonyos vakrandinkat.
2 nap múlva esti randink előtt kaptam egy telefont emberemtől,hogy tutira megyek-e ,mert akkor ott a megbeszélt helyen várni fog. Persze - mondom – ne aggódjon ott leszek,s majd akkor meglátjuk hogyan tovább. Eljött az este,mindjárt itt az idő is...gondoltam elindulok időben ,hogy felmérjen a terepet. Oda érkezésem után - ami egy park volt – körbeszemlélődtem hátha meglátom a kellemes hangú ismeretlent,s mivel csak egy magas jóképű srácot láttam bolyongani,így biztosra vettem – igen,végre egyszer ismerősőm beletrafált – ő lesz az és odamentem hozzá. Pechemre már megint nem ő volt a bizonyos ő,mert hogy valóban várt valakit,de sajna nem én voltam az. Kissé csalódottan tovább sétáltam,mikor megcsörrent telefonom...emberem hívott – ő itt van,de nem talál engem – így gyors pontosítás után ,ami kb 20 méter volt és egy játszótér...rövid időn belül megtaláltuk egymást. Sötét volt,csak az utcai lámpák fénye adott némi homályos világítást,így már mikor megláttam ismeretlen emberemet tudtam,hogy nem ő lesz az aki megdobogtatja majd szívem csücskét. Nem csak hogy magas nem volt,mert egy fejjel lejjebb néztem „föl” rá,de még köpcös,hosszú hajú és vagy 45-nek tűnt. No problémo gondoltam,ha már ennyi energia van a megszervezésben és persze ismerősőm is várta a beszámolómat,így megbeszéltük,hogy elugrunk az egyik közeli plázába és beülünk egy cappucinóra. A beszélgetés telt...telt..többé kevésbé érdekfeszítő történetekkel,mikor is 90%-ban ecsetelte,hogy ő merre járt már a világban,hogy ő hol lakik fent a szép virágdombon és milyen csudiklassz háza van,meg kocsija...ennél a pontnál már végképp elvesztettem azt a maradék csöppnyi kis érdeklődésemet is. A csúcspont már csak utána jött,mikor is pont,hogy az én férjhezadásomra terelődőtt a szó. Finoman kifejtettem a témát és a véleményem,majd közöltem,hogy már nagyon unom,hogy egyre inkább haladnak a potenciális jelöltek a 40 felé. Itt volt a bumm,mert emberem kiderült,hogy nem 32 hanem jócskán a 40 felé lépeget. Itt végképp tiszta égés volt,érdektelenség és unalom,így már csak azt vártam mikor indulunk és fekhetek az ágyikómba kialudva eme „remek” estét.

Elváláskor természetesen megköszöntem az estét és persze a meghívást,de többet találkozni nem nagyon kívántam vele. Így vakrandi ide vagy oda,ez volt az utolsó,de nem első ilyen találkozás.

Hosszúra nyúlt levelezés...

2009-04-04T19:15:00.007+02:00

Na igen...gondolkodtam melyik esetem is írjam ehhez a poszthoz,mert hát volt egy pár:)...Végül a legutolsónál maradtam...a már-már majdnem,hogy rekord időnek számító 4 hónapommal:)

A történet még októberben kezdődött,mikor – az általam már oly jól ismert oldalon – virtuális virágot kaptam. Persze nyomban felderült kíváncsiságom,így meglestem merész lovagom. Regisztrálása ideje nem nyúlt vissza hónapokra,sem évekre...korrekt adatlap volt,teljesen kitöltve,fényképekkel tele tűzdelve,s bár a szimpátián kívül különösebben nem mozgatott meg, jól neveltségem azt diktálta illik megköszönni egy ilyen kedves gesztust. Így billentyűzetet ragadtam és egy egyszerű köszönömmel letudtam a viszonzást.
A válasz nem maradt reagálás nélkül,sőt...ismerkedés céljából tőlem várta emberem a következő lépést. A válaszom gyors és tömör volt,talán itt indult el hosszúra nyúlt ismerkedésünk egy csöppke általa félreértett levelemen.
Megkezdődtek az ismerkedős levelek szokványos kérdésekkel bombázva,minek után hamar kiderült,hogy emberem nem csak szimpatikus,normális és kedves...de épp egy több éves kapcsolat szakítását próbálja kiheverni. Ezek után végig kellett gondolnom mit is csináljak,mi legyen a következő lépés és hogy érdemes-e belemászni egy ismerkedésbe ezt tudván vagy inkább hagyjam futni a dolgot. Tanakodásom végén,arra jutottam jobb ezt tisztázni emberemmel,nehogy félreértés legyen belőle és konkrét tényként közöltem vele,hogy nem vagyok hajlandó búfelejtő személy szerepét játszani. Miután letisztáztuk,megegyeztünk egy kötetlen ismerkedésben,amiből még akár később bármi lehet.
Így teltek el napok,hetek,majd lassan hónapok is...és ez idő alatt egyre inkább úgy éreztem talán mégis lehet ebből a dologból egy komolyabb is. Már nem került szóba az ex sem,és egyre inkább arra irányuló visszajelzéseket kaptam,hogy igen...fontos vagyok valamennyire,még ha nem is kézzel fogható ez az egész.
Eltelt sok idő,mikor márciusban emberem felvetette egy találkozó lehetőségét,mert úgy érezte 4 hónap alatt ez igen csak beért már egy személyes kontaktusra. Belementem...és lázasan kezdtem ötletelni találkozónk helyszínéről is. Hosszú napra terveztük,mivel ő egy éttermi ebédet javasolt ,így a nap délutáni részének kitöltésére nekem adta az ötletek gyártását. Hosszas agyalás és némi megvitatással egy barlangi labirintus sétára esett a választásom, ami felvetett lehetőségként neki is tetszetősnek bizonyult.
Pár nap elteltével eljött a már oly régóta várt találkozónk napja. Lázas izgalommal indultam az étterem felé,felkészülve minden eshetőségre. Pár perc elteltével meg is érkezett egy kis csokor virággal a már jól ismert lovagias stílusával:) Beültünk az étterembe és hamar belevetettük magunkat a beszélgetésbe,így a 3 órás asztalfoglalásunk pár percnek tűnt. Később beiktattunk egy kellemes dunaparti sétát,majd este a barlangi labirintust is végig jártuk...

Az est elteltével kellemes társasággal és élménnyel gazdagon búcsúztunk egymástól,de már akkor tudtuk,hogy ennek maximum egy baráti folytatása lehet...

Tanulság: A hosszú hetekig,hónapokig tartó levelezések nem vezetnek semmire,mert csak hajlandóságot adnak arra,hogy esetlegesen bele éljük magunkat valamibe,s túl sok érzelmet tápláljunk egy nem „létező” személy iránt...

Vakrandi I. - avagy, bunkó vagy Baxi

2009-04-04T18:47:00.012+02:00

Esett már meg veletek, hogy barátaitok mindenáron összeakartak boronálni valami vadidegen pasassal??
Magam sem úszhattam meg barátaim jóindulatát :-)

már egy éve kerestem társat, amikor a barátaim ezt megunva, a kezükbe vették a sorsom...
A történet valamikor három évvel ezelőtt egy kora nyári pénteken esett meg velem.
Iwiwen üzenetet kaptam egy sráctól, melyben rövid szabadkozás után elárulta, hogy nagyon tetszem neki és szeretne megismerkedni velem. A fotó amit az adatlapján találtam, mondjuk úgy értékelhetetlen volt. Alapvetően nem szeretem ha közösségi portálokon kezdeményeznek felém, de mivel levelében tudatta, hogy a barátnőm ismerőse, nem akartam megbántani. Hosszas tépelődés után válaszoltam neki, s kértem, ha teheti rakjon ki egy másik fotót, mert a jelenlegi alapján nem hozta meg az étvágyamat.
Szerencsére online volt, ezért a meglévő fotó mellé társult egy másik... egy másik a sokkal rosszabb kategóriából. Közben újabb levelem érkezett, tőle. Elárulta, azt az apró tényt amivel már én is szembesülhettem, miszerint ha létezne antifotógén verseny abban biztosan nyerne. Tetszett a humora, tetszett amit és ahogyan írt, és nem utolsó sorban, de nem akartam megbántani az én drága barátnőm.
Levél levelet váltott. Szinte átleveleztük a délutánt, amikor is bedobta, mi lenne, ha személyesen folytatnánk.
Persze ekkor még mindig csak azt a két fotót láthattam róla, amit az adatlapjára kirakott (az egyiken messziről volt fotózva, a másikon meg síelt...).
Kezdtem unni a szélmalomharcot, melyet azért vívtam, hogy láthassam őt, ezért belementem a "vakrandiba", nem laktunk messze egymástól, ezért egy közeli kávézót jelöltem meg helyszínül, ahol történetesen jól ismertem mind a tulajt, mind a személyzetet. (mondhatni hazai pálya, a legjobb :))) )
19:00-ban egyeztünk meg.
Szokásomhoz híven előbb érkeztem, így nem csak, hogy én választok asztalt, de sikerül a legjobb helyre leülnöm, ahonnan tökéletesen rálátok a bejáratra.
Rendelek, fecsegek kicsit a személyzettel, s közben minden ajtónyitásra figyelek.
18:52 - nem úriember, nem érkezik korábban
18:55 - férfi érkezik, leül tőlem egy asztalnyira, mivel hasonlítási alapom nincsen csak remélem, hogy nem ő az, hiszen ez egy jó 50es pasas
18:56
Egyre idegesebb vagyok a pasas háttal ül, de forgolódik és bámul. Pánikgomb bekapcs. Telefon elővesz barátnő felhív. Hajammal takarom az arcom s suttogok.
"- Szia Petra, itt ülök egy kávézóban éppen vakrandizni készülök az ismerősöddel, de nem tudom hogy néz ki, mondd hogy nem 50es pasas!!!"
A vonal másik végén nevetés, majd sikerül kinyögnie az én Petrámnak egy Sziát a száján. Megnyugtat, hogy nem ötvenes, pánikgomb újra megnyom, mikor meghallom, hogy "úgy negyvenes lehet".
18:58 - az ajtó nyílik, belép egy magas vézna, őszes pasas...
ebben a pillanatban legszívesebben sírtam volna, de hát, nem volt mit tenni, felém közeledett...
Udvariasságnak nyoma sincsen, még bemutatkozni is elfelejt a Baxi, leül és megállapítja, hogy mennyire tré ez a kávézó, mert alig találta meg és egyébként meg nem ér rá sokáig, de elmehetnénk valamikor biliárdozni...
Totál megfeküdtem.
18:59 - Felvettem a legkedvesebb mosolyom és csak annyit mondtam, hogy "igazán örültem a semminek, és hogy sajnos nem érek rá az elkövetkezendő években".
A pincér jött, ő fizetett, én meg távoztam.
Még aznap este nyomatékosan megkértem a barátaim, hogy soha többet ne akarjanak senkivel sem összehozni!

Tanulság?
...ha vakrandira adod a fejed, kérdezd ki az ismerősöd mindenről, hogy minél több információt megtudj arról akit a nyakadba varrtak, mindenképpen kérjél értékelhető fotót, ja és nem utolsó sorban kerüld a Baxikat!

javaslat II.

2009-04-04T08:03:00.010+02:00

Az előzőekben tettem néhány javaslatot a helyes fénykép kiválasztásról, az adatlapunk kitöltéséről valamint az elképzeléseink fontosságáról.

Fontosnak tartom még elmondani, hogy az adatlapunkon megjelenő információk legyenek diszkrétek. Ugyanis ne feledjük el azt a nem is oly apró tényt, hogy sokan az internet nyújtotta arctalanságot/személytelenséget kihasználva akár vissza is élhet az adatainkkal.
Semmiképpen sem szeretnék általánosítani (!), de sajnos a létrehozott regisztrációk zöme, nem mondható el korrektnek. Négy évvel ezelőtt, amikor rutin nélkül megcsináltam a regisztrációm, azt hiszem igazán örültem volna, ha valaki felhívja a figyelmem néhány fontos dologra. Persze korral van az embernek valamennyi kialakult radarja, ami alapján képes különbséget tenni az emberek közt, de valljuk be, a női megérzés nem mindig működik.
Sokszor találkoztam szélhámosokkal, kalandorokkal, akik valójában nem is társat, inkább alkalmi partnert kerestek!!!
Szerencsére azonban, vannak szép számmal olyanok is akik tényleg magányosak és ugyanazon szándékkal regisztráltak amiért mi is, ez pedig nem más, mint hogy párra leljünk!

hogyan szűrhetjük a jelentkezők közül a számunkra megfelelőt?
nos tökéletes szabályok erre vonatkozóan nem léteznek, tapasztalatok vannak, amiket megpróbálok összesíteni ezzel segítve minden olyan nőt, sorstársam, aki egyéb lehetőségek hiányában úgy határoz, hogy igenis kipróbálja a XXI. század egyik legnagyobb találmányát, az NetRandi-t.

Ha már van elképzelésünk a keresett partnert illetően, akkor elég könnyű helyzetben vagyunk! Minden társkereső oldal rendelkezik olyan funkcióval, ahol az általunk beállított paraméterek szerint tudunk keresni.

- regisztráció alapján
- testmagasságra
- testalkatra
- szem és hajszínre
- érdeklődési kőrökre
- lakhelyre

Ha ez mégsem volna elegendő, akkor még mindig szűkíthetjük
- családi állapot beállításaira (egyedülálló, kapcsolatban, elvált, külön él...)
- a keresett kapcsolat típusára (tartós, alkalmi...)
- testékszer, tetoválás, valamint káros szenvedélyek meglétére (legyen, ne legyen)

Ha így sem hoz eredményt a keresés, még mindig van lehetőség arra, hogy az úgy nevezett "közös nevezőt" használjuk, ami segít összehozni azon adatlapokat ahol a legmagasabb az egyezés. Ezt általában %-ban jelenítik meg.

Érdemes még, amennyiben lehetőségünk van figyelemmel követni a friss regisztrációkat is. Itt szűrhetjük le a megfelelő konzekvenciákat :-) ugyanis sokan a régi felhasználók közül, újra és újra regisztrálnak...

Ha megtaláltuk a megfelelő keresett személyt, az adatlapján láthatjuk, mikor regisztrált, mikor lépett be utoljára.
Amennyiben az adatlapján tetszik amit olvasunk, a kép is megnyerő, akkor bátran írjunk neki. Merjünk "kezdeményezőek" lenni!
Legyünk ötletesek és egyediek, ne rohanjuk le a kedves férfit sablon kérdésekkel, s ha lehetséges, akkor ne egyből arról faggassuk, mennyit keres, kivel és hol él...
A társkeresés véleményem szerint nem erről szól!
Írjunk neki egy rövid bemutatkozást, amivel felkelthetjük az érdeklődését.
Ha reagál, az már félsiker!
Sok férfi arra hivatkozva, hogy nem szereti a társkereső használatát szeret azonnal a tettek mezejére lépni s telefonszámot esetleg randit kér! Sok kellemetlenségtől óvhatjuk meg magunkat, ha nem adjuk ki a telefonszámunk mindenkinek. (ki örülne annak, ha éjjel-nappal hívogatná egy ismeretlen személy?)
Mielőtt bárkivel is találkoznánk, én tanácsolom, váltsatok néhány levelet. Ebből úgyis kiderül, hogy valóban egymást keresitek-e.
Ha már túl vagytok néhány levélen, megkérdezheted, hogy megtalálható e valamelyik közösségi portálon. Így megbizonyosodhatsz róla, hogy valóban létező személyre találtál, vagy csak egy unatkozó "fake" adatalapra.
(Szeretem a közösségi portálok nyújtotta szabadságot, lévén, ezek segítségével, megspórolhatunk magunknak egy csomó felesleges kőrt. Hiszen, ezek alapján nem csak arról értesülhetünk, hogy az adott férfi milyen ismeretségekkel rendelkezik, de megtudhatjuk azt is, hogy mennyire volt őszinte, amikor a regisztrációját létrehozta. Persze, vannak sokan olyanok is, akik ezen közösségi portálokon létrehozott adatlapjukon még az alapvető információkat sem töltötték ki. Szerencsére ők vannak kevesebben.)

Randi helyszín, első találkozás

Legyen az fiatal, vagy idősebb párkereső mindannyian izgulunk az első találkozáskor. Erre és ez ellen nincsenek szabályok, javaslatok. :) Túl kell élni!
A helyszín megválasztása nem mindig könnyű feladat, próbáljatok találni egy olyan helyszínt, ami mindkettőtöknek megfelel. Lehetőleg olyan közterületen, vendéglátóipari egységben, ahol sok ember megfordul. Ez lehet egy tér, teázó, kávézó. Nem javaslom a bár, a mozi, a szórakozóhely látogatását első alkalommal.

hamarosan
Folyt.köv.

néhány javaslat

2009-04-03T13:35:00.006+02:00

Jöjjön néhány hasznos jótanács.

- Vállajuk magunkat - ugyanis, ha nem szeretjük önmagunk, hogyan is várhatnánk el, hogy más szeressen bennünket?!
(itt nem csak a fotó meglétére gondolok, hanem arra is, hogy legyünk pontosak és alaposak, amikor regisztráció után az adatlapunkkal foglalkozunk)

- Mindenképpen írjunk bemutatkozó szöveget, ne legyünk sablonosak, próbáljunk egyedit alkotni, hisz van, hogy egy fotó nem elegendő ahhoz, hogy meghódítsuk a másik nem egyik képviselőjét.
(valljuk be öszíntén, a külső nem minden)

- Fénykép - ne alkalmazzunk fürdőruhás, pucsítós, partizós, csücsörítős fényképeket, ezeket inkább rejtsük el jól egy nem használt mappában a számítógépünkön. Persze nem azt mondom, hogy csadorba vagy apácának öltözve "adjuk el magunkat", hanem, hogy lehetőségeinkhez mérten próbáljunk szolidak maradni. Vallom, hogy a jó fotó megelőz minden félreértést. Elvégre, aki kukorékol az ne csodálkozzon, ha kakasnak nézik! Az én adatlapomon viszonylag gyakran cserélődtek a képek, de ezek mindig konszolidáltak voltak. Legtöbbször irodai képet használtam. (persze óhatatlan, hogy a hülyéket ez alapján kiszűrjük, de ha nem adod mások alá a lovat, akkor sok-sok kellemetlenségtől megkímálheted magad a későbbiekben)

- Legyenek elképzeléseink és elveink! és ezekhez mindig ragaszkodjunk! - Tudjuk, hogy mit akarunk és hogy merre tartunk! Szánjunk rá időt, üljünk le és gondoljuk át, mi az amit keresünk, mert a külső és belső értékek éppen oly fontosak! Sokan megkövezhetnek, de hiszem, hogy mindenkinek van zsánere, próbáljunk ez alapján társat keresni, ha nem jön be, még mindig kipróbálhatjuk milyen egy másik típus ;)

Folyt.köv.

Kezdeti lépések...

2009-04-03T12:48:00.005+02:00

Első lépésnek bizonyára meg kell szülessen bennünk az elhatározás,hogy bele vessük magunkat a Netes mustrába – ami valljuk be őszintén nem mindig egyszerű,hiszen számtalan visszajelzéseket kapunk ismerősőkől,barátoktól,hogy bizony nagyon kell vigyázni,mert sok a link ember...biztos csak olyanok keresgélnek ott akik az életben képtelenek érvényesülni stb...stb...stb...- no de ne vegye el kedvünk ez a sok negatív hozzáállás.:) Való igaz,hogy manapság igencsak kifordult a netes társadalom és az értelmezés is ,hogy társkeresés. Sokan tényleg csak szórakozásból,viccelődésből
vagy épp hiúságuk legyezgetéséből vannak fent. De ne tántorodjunk meg,mert azért akadnak jócskán akik még mindig a a társukat próbálják keresni ,átverekedve a sok szélhámos reglap között. Szóval,ha megvan a szilárd hozzáállásunk akkor már csak egy megfelelő oldalt kell keresni. Itt célszerű körbe kérdezősködni ismerősőket -akik szintén egy cipőben járnak velünk -ki mit ajánl,mik a tapasztalatok ,érvek és ellenérvek esetlegesen egy-egy ilyen oldallal kapcsolatban. Persze az sem mellékes,hogy egyre több a fizetős oldal. Ilyenkor célszerű számításba venni, mennyire gondoljuk komolyan,mennyi időt tervezünk az oldalon maradni – mert lehet a nemtetszés egy hét alatt kiütközik bennünk – és hogy akarunk -e egyáltalán erre pénzt fordítani,ha van ingyenes megoldás is. A kezdeti nehézségeken túl lépve:) a kiszemelt tetszetős társkereső oldalon már csak regisztrálni kell a pontos „paramétereinkkel” ,egy fotó feltöltésével és már indulhat is a pasi vadászat:)

..vigyázz, támadni fog!

2009-04-03T11:38:00.009+02:00

Sokat gondolkoztam azon, hogy melyik történetemmel kezdjem, végül az alábbi eset mellett határoztam.

Amikor a történet játszódik, mondhatni már rutinos randizó vagyok.
Friss regisztrációk közt bukkanok a fiatal férfi adatlapjára. Képek és leírtak alapján is szimpatikus. Első rostán átesett.
Rövid levelezés után telefonszámot cserélünk, megtörténik az első beszélgetés is, nagyon tetszik a hangja, a fogalmazása, mondhatni tökéletes (második rosta)!
(mivel tapasztalataim szerint nem jó sokáig levelezgetni, nem is rabolom sokáig az időt)
Javaslatot teszek egy randira, csak úgy spontán aznap estére. Jó fej fiú, el is fogadja.
Korábbi rossz benyomásaim miatt helyszínnek egy forgalmas teret választok.
Mikor megérkezem ő már vár rám, messziről mosolyog. Rövid bemutatkozás után konstatálom, hogy bizony a testmagassága az adatlapon megadottaktól igencsak eltér.
Teljesen jól veszi az akadályt és igaza is van, mit számít néhány centi.
Becélozzuk az egyik közeli teázót. Az este kellemesen telik, egyetlen apró momentummal nem tudok mit kezdeni, méghozzá az, hogy fél órája sem ismerjük egymást mégis folyamatosan arról beszél, hogy neki mekkora, meddig bírja és hogy kivel, mikor, hol, mennyit szeretkezett és, hogy az egyik extől mennyi mindent nem kapott meg. (nem értem...vajh mi járhat ilyenkor a férfiak fejében, ezzel akarnak minket elcsábítani?! Uraim, a hiba a Ti készüléketekben van, nálunk ez nem jön be)
Jól nevelt és szocializált nő vagyok, végig hallgatom, majd késői órára hivatkozva távozásra bírom. Gavallér típus, hazakisér :)
Másnap keres, nem kertelek, közlöm vele, hogy sajnos mi nem egymást keressük. (egyszerűen nem bírtam hova tenni az előző este hallott szavait)
Meglepően jól fogadja, majd néhány óra elteltével kapok tőle egy levelet, ahol tudatja velem, hogy ha már nem lesz semmi, maradjunk barátok. Elfogadom, innentől hetek telnek el, lényegében levelezésen kívül semmi sem történik. Aztán javasolja, hogy találkozzunk (mint barát). Még programot is szervez.
Hihetetlen változásokon ment át, a korábbi fiúnak nyoma sincsen. Nem kell hallgatnom a szexsztorikat :-))))) és ez annyira tetszik, hogy az elkövetkező napokból sokat együtt töltünk, aztán egyszer elcsattan egy csók. Randi pedig randit követ.
Minden a legjobban alakul, már egy hete randizunk, amikor is felhív magához pizzázni (találékony :-P, de tényleg csak pizzáztunk, legalábbis egy darabig).
Beszélgetünk, pizzázunk, teázunk. Nagyon jól érzem magam, kezdem azt hinni, hogy talán végre megleltem azt amit kerestem.
Csókolgatjuk egymást, közben megy a tévé... romantikus félhomály... egyszercsak felpattan mellőlem a padlóról és tudatja velem, hogy mennyire nagyon kíván (jézusom, ekkor kellett volna menekülőre vennem és távozni), mit sem sejtve ülve maradok, majd ő egyetlen mozdulattal bokáig tolja a nadrágját, hogy lássam, nem ám csak úgy a falnak beszél... Én meg ott ültem a homlokomnak meredő pénisszel, ami inkább hasonlított egy ceruzára, mint egy hatalmas kígyóra, ahogyan ezt ő a legelején állította :))) kínomban csak nevetni tudtam, majd végül annyival zártam le a történteket, hogy:
"- ...nézd, az általad elmondottak alapján azt vártam, hogy egy boát rántasz elő, de ez csak egy sikló..."
Valószínűleg elszégyelte magát, mert eltette a kígyót. Ekkor szépen felkeltem a padlóról, magamhoz vettem a holmim és távoztam.
Hazáig azon gondolkodtam, vajh mit ronthattam el (valahogy reflex, hogy azonnal magamban keresem a hibát, de be kellett lássam, hogy ebben az esetben sem bennem volt a hiba..sőt!) Napokig sokkolt a retinámba égett látvány, nem bírtam szabadulni tőle, aztán már csak nevettem rajta s teszem ezt ma is, ha éppen eszembe jut.
A bemutató után még sokáig keresett, de minekután megértette, hogy olyat tett amit nem kellett volna, szépen lassan lekopott.

Mi a tanulság?!
...ha valaki az első randin nem mozgat meg, vagy olyat tesz ami neked nem tetsző, akkor soha többet nem szabad vele kezdeni. Ebben az esetben is igaz az a tény, hogy kutyusból tényleg nem lesz szalonna!

"üdv a Klubban", azaz társkereső nők tapasztalatai

2009-04-03T10:37:00.010+02:00

Azért hoztuk létre ezt a blog-ot, hogy együtt sírjunk, nevessünk azon ami sajnos nap, mint nap megesik velem, veled, velünk.
Igen, Társkereső nők beszámolóiról olvashattok, legfőképpen saját benyomások alapján, de szeretnénk ha idővel lehetőségünk volna a hozzánk beérkező érdekes vagy meghökkentő sztorikból is szemezgetni és azokat megjelentetni a Blog hasábjain.
"A történetek nem feltétlen kronológiai sorrendben jelennek meg."

Casadera:

Az én történetem valamikor 4 évvel ezelőtt kezdődött, ekkor döntöttem úgy, hogy kilépek, egy már haldokló kapcsolatból.
Szerettem volna új kapcsolatot létesíteni, ámde nem nagyon volt lehetőségem, alkalmam arra, hogy ismerkedjek. Nem voltam könnyű helyzetben s azt gondolom, ezzel nem vagyok egyedül.
Nem volt más lehetőség, netes társkeresésre adtam a fejem.
Barátaim, ismerőseim nem javasolták, általánosításokba kezdtek, hogy "aki így próbál társra lelni annak valami defektje/hibája van".
Félve, ám optimizmussal tele regisztráltam magam az egyik ilyen társkereső oldalon.
A kálvária ekkor kezdődött. :-)

Marinov:

Történetem hasonlóan nekem is, úgy 4 éve kezdődőtt. Igazából merő kiváncsiság hajtott a Net világába,ahol kis próbálkozás után társra leltem. A történet viszont koránt sem alakult lányregényként és a kapcsolat végén egy álmokban összetört személy lettem. Kis "lábadozás" után,úgy döntöttem van még remény és nem adom fel a harcot,hogy valaha is megtaláljam a nekem "rendelt" személyt:)...az út azonban elég göröngyősnek néz ki azóta is...