Sokszor vita tárgyát képezi az ismerkedés során,hogy vajon merjük-e felvállalni magunkat és fotót csatolni egy esetleges kitöltött regisztrációs adatlapunk mellé avagy inkább anonimitásba burkólódzva rejtsük el arcunkat. Nos...mindkét verziónak vannak érvei és ellenérvei egyaránt,most megpróbálom kicsit össze szedni ezeket...
Tapasztalatból tudom,hogy mindkét lehetőségnek megvannak a csáberejei. Lássunk egy példát...Anno úgy 4 évvel ezelőtt mikor belevetettem magam a társkeresés netes bugyraiba,tapasztalat és felvilágosultságom hiányában bizony nagy lelkesedéssel voltam minden egyes levelem iránt. Akkor nem érdekelt,hogy vajon van-e fotó avagy sincs hiszen minden az újdonság erejével hatott rám. Így esett meg,hogy az első adandó alkalommal szimpatikussá válló személlyel elkezdtem hosszabban ismerkedni. No persze nem nyúltak a levelek hetekre vagy hónapokra,és mivel a sok kedvesség amit a soraiból éreztem, egy szemernyi kétséget sem ütött fel bennem,hogy az illető akár „rossz”is lehet,így 1 hét után megszerveztük első találkánkat egy akkor népszerű randihelynek számító plázánál. Egészen a nagy napig semmi idegesség nem volt bennem,hiszen úgy gondoltam piszok nagy mázlista vagyok,hogy elsőre belenyúlók a nagy Ő-be. Igen ám,de a talink időpontjában mikor megcsörrent telefonom eme kedves férfi számával már tudtam hangja hallatán,hogy sok jóra nem számíthatok. - nem tudom TI hogy vagytok vele,de igenis sokat számít egy hang akár már a telefonban – no de visszatérve a történethez...lassan közelítettem a helyszín felé,mikor is szembeötlően kiszúrtam valakit a tömegben akit a legszívesebben észre sem vettem volna. Igen...mert hogy álmaim rejtélyes adonisza inkább egy kvazimódóhoz hasonlított. A történet innen szerintem egyértelmű...ezzel pont ezt akarom szemléltetni,hogy a fotó hiányában bizony felkészülhetünk a lehető legrosszabbra,maximum egy kellemes csalódás érhet minket,ami valljuk be őszintén az esetek talán 2 %-ban lehetséges.
Ez után bizony megtanultam, fotó nélkül nem ismerkedem és ebből az elvárásomból bizony nem is engedek. Itt jön a következő úgy mond kis tanács...mert hogy sokan – csajok,pasik egyaránt – még mindig nem merik arcukat felvállalni. Semmi gond ezzel,de azt jó tudni,ha már egyszer valaki olyannal ismerkedünk akiről bizony látunk fotót akkor azt illik egy viszont fotóval „honorálni”...teszem azt,volt már példa rá,hogy fotó nélküli levelet kaptam/kapok. Mit teszek ilyenkor?...udvariasan megköszönöm a levelet és cserébe egy fotót is kérek mellékletként. Az esetek 70%-nál ez működő képes kérés,de akad csekély 30% aki bizony képes ezen „óhajom”-on megsértődni,mondván mit is képzelek én magamról. De őszintém....ha én egyszer megtisztelem azzal,hogy felvállalom magam egy fotó erejéig,akkor ugyan ezt cserébe én is elvárhatom. Hiszen aki egyszer már megpörkölte magát az legközelebb már óvatosabb lesz.
Ezért tanácsolom,hogy aki tényleg komolyan gondolja,az ne foglalkozzon azzal,hogy mit szólnak majd a körülötte lévő emberek...egyszerűen csak merje vállalni önmagát,hogy ezzel is megkönnyítse az ismerkedést és megkímélje magát egy esetleges kudarc élménytől.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése