Körülbelül másfél évvel ezelőtt történt...
Sosem voltam híve a magán és munkahelyi dolgok keverésének, így mindig is tartottam magam ahhoz az elvemhez,hogy a kettőt nem keverem. Azonban egyszer én is bele estem saját hibámba...
Nyár volt...azt hiszem úgy június elején járhattunk,mikor munkahelyemen a nagy melegtől szenvedve ki álltam levegőzni a bejárathoz. Kolleginával való diszkurzusunk közben egy igen sármos pasira figyeltem fel,de mivel nagy rohanásban volt így még csak esélyem sem volt figyelmét magamra irányítani. Körülbelül 5 perc elteltével azonban megállt mellettem kiszemeltem és mint varázs ütés az égből ,nyilalt szívembe egy megfoghatatlan érzés. Lányos zavaromban beljebb invitáltam és mintha egy különös mágnáses mezőben lettem volna,szinte vonzott a közelsége. Szinte azonnal megtaláltuk a közös hangot,így rögtön rám is bízta magát. (kereskedelem...ő a vevő én meg a bájos eladó:) ) A vásárlása nem tartott tovább fél óránál,de egész idő alatt,mintha izzott volna körülöttünk a levegő. Gyors időpont egyeztetés után – mert hogy még egyszer vissza kellett jönnie – kilépett az ajtón és én mint álmok földjéről visszatért kislány teljes kábulatba estem. Kolleginával gyorsan kielemeztük a helyzet nagyságát és kiváncsiságom határtalanságának köszönhetően gondoltam megnézem lovagom ama bizonyos közösségi portálon. Az információim kéznél voltak,csupán a nevet elég volt beírnom,és láss csodát... nyomban lovagom adatlapja díszelget előttem. Meglestem tudok-e róla meg pár információt, s már akkor kiderült számomra talán még sem ő lesz álmaim netovábbja. Na de mit sem törődve ezzel, teljes kábulatban alig vártam,hogy újra lássam.
2 nap múlva elkészült amit megrendelt,így fel is hívtam,hogy jöhet érte. Gyorsan meg is érkezett,s mint kiderült azért ,mert a szomszéd épületben dolgozik. Átadtam a megrendelését, ő fizetett ,majd távozása előtt megkérdezte: - Meghívhatna-e valamikor egy ebédre – Meglepetségem biztos kiült arcomra, viszont annyira megörültem neki,hogy azonnal igent mondtam. Másnap jött is ebédidőben,hogy „elraboljon” és számlázza rajtam a beígért ebédet. El is mentünk, és egy finom ebéd mellett közel fél óra távlatában már nem mint két idegennek gondoltuk egymást. Visszakísért munkahelyemre,majd rögtön felvetette egy esetleges következő randevú ötletét. Persze,hogy igen mondtam, s talán ez volt akkor a vesztem is egyben.Második randevúnkra rögtön másnap sort is kerítettünk és munka után a közeli hegyre sétáltunk fel...akkor már kéz a kézben,mint egy szerelmes gerlepár. Felérve a kilátóra az első csók is elcsattant,majd követte még egy...és ez így ment az est folyamán. Az események pillanatok alatt felgyorsultak,s egy hét után kaptam már csak észbe mikor is kedvesem életre szóló szerelmet vallot. Kicsit kapkodósnak véltem a tempót, de ám legyen gondoltam ,ha már ilyen jól megvagyunk... Eltelt egy hónap már, mikor is kezdődtek a féltékenykedések,szinte már-már őrült módban. Levegőt nem kaptam,úgy éreztem rámtelepszik,így teret kértem tőlle,hogy értse meg nekem ez így túl sok. Megértése körülbelül fél napig tartott,mikor kezdte újból a rámtelepedést. A zöld kis manó mellé viszont más is társult...gyerekeket akart,sőt lánykérést is. Itt behúztam a kéziféket és ultimátumot adtam neki...vagy-vagy alapon. Úgy látszott most működni fog a dolog és tényleg megértette mit is akarok. Nem is volt semmi gubanc mindaddig,míg egy közös biliárdozás alkalmával közölte sorry,de nincs nála pénz.
2 nap múlva elkészült amit megrendelt,így fel is hívtam,hogy jöhet érte. Gyorsan meg is érkezett,s mint kiderült azért ,mert a szomszéd épületben dolgozik. Átadtam a megrendelését, ő fizetett ,majd távozása előtt megkérdezte: - Meghívhatna-e valamikor egy ebédre – Meglepetségem biztos kiült arcomra, viszont annyira megörültem neki,hogy azonnal igent mondtam. Másnap jött is ebédidőben,hogy „elraboljon” és számlázza rajtam a beígért ebédet. El is mentünk, és egy finom ebéd mellett közel fél óra távlatában már nem mint két idegennek gondoltuk egymást. Visszakísért munkahelyemre,majd rögtön felvetette egy esetleges következő randevú ötletét. Persze,hogy igen mondtam, s talán ez volt akkor a vesztem is egyben.Második randevúnkra rögtön másnap sort is kerítettünk és munka után a közeli hegyre sétáltunk fel...akkor már kéz a kézben,mint egy szerelmes gerlepár. Felérve a kilátóra az első csók is elcsattant,majd követte még egy...és ez így ment az est folyamán. Az események pillanatok alatt felgyorsultak,s egy hét után kaptam már csak észbe mikor is kedvesem életre szóló szerelmet vallot. Kicsit kapkodósnak véltem a tempót, de ám legyen gondoltam ,ha már ilyen jól megvagyunk... Eltelt egy hónap már, mikor is kezdődtek a féltékenykedések,szinte már-már őrült módban. Levegőt nem kaptam,úgy éreztem rámtelepszik,így teret kértem tőlle,hogy értse meg nekem ez így túl sok. Megértése körülbelül fél napig tartott,mikor kezdte újból a rámtelepedést. A zöld kis manó mellé viszont más is társult...gyerekeket akart,sőt lánykérést is. Itt behúztam a kéziféket és ultimátumot adtam neki...vagy-vagy alapon. Úgy látszott most működni fog a dolog és tényleg megértette mit is akarok. Nem is volt semmi gubanc mindaddig,míg egy közös biliárdozás alkalmával közölte sorry,de nincs nála pénz.
Én fizettem,mert mért ne alapon...aztán ez folytatódott,szinte minden napossá vált. Kölcsön adtam neki,ha épp telefonja nem volt szereztem neki és még sorolhatnám hosszú listákba szedve. Aztán szép apránként kiderültek dolgok...például hogy a kocsija nem is az övé,hanem a papáé...sőt még jogosítványa sincsen...Innentől viszont kigyúlladt bennem a vészcsengő,lehet talán mégis hülyére vesznek?!...Lezártam...közöltem vele,hogy elég volt...nem vagyok pénzes kassza,hogy minden szórakozását én fizessem...Gondoltam oké,megbeszéltük vége...viszont
önelégült,egoista személyisége ezt nem hagyta,és iwiw-en szétpocskondiázott...vita követett vitát,majd egy szép napon meguntam és örökre letiltottam/kitiltottam az életemből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése