aki hallja, adja át

Ma történt!

Hazafelé tartottam, amikor szembejött a FÉRFI.
Pillantásunk találkozott, éreztem meg volt a vibrálás. Mint a filmekben, megállt a pillanat.
Sugároztam felé a jeleket, de nem mert kezdeményezni. Pedig nem éppen tűnt nyulas típusnak.
A Bank automata használata után betértem egy közeli boltba, utánam jött, újra találkozott a szemünk. De nem kezdeményezett...

Ha legközelebb találkozunk légy bátor! Merj kezdeményezni, nem harapok, és egy szörpit is szívesen meginnék egy nehéz nap után.
Ha magadra ismernél jelentkezz :) vagy várj holnap is ugyanott!

Kérdések buknak elő belőlem, miért történnek úgy az események ahogy?!
De mi lett volna, ha....?
Miért van az, hogy érezzük a vibrálást, mégsem történik semmi, mindenki megy tovább.
Aztán pedig bánkódik, hogy miért nem tette meg a lépést, miért nem volt bátrabb.
Korábban nem bántam, ha így esett, de most jó lett volna, ha nem így alakul.
Hibáztathatnám magam, mégsem teszem, NŐ vagyok, amit tehettem, hogy viszonoztam a mosolyt és adtam a jeleket, tudattam a gesztusaimmal, hogy szívesen megismerném, megtettem.
Vajon, ki hogyan cselekedett volna hasonló esetben?
Tehettem volna ennél többet? Lehet.
Sosem fog kiderülni :-)