A történet a szokásos...neten érkezett egy levelem. Gyorsan meglestem az adatlapját és mivel szimpatikus volt,így megint csak elkezdődőtt egy levelezés. Gyorsan át is váltottunk msn-re ,hogy kicsit egyszerűbbé tegyük a komunikációnkat. A srác egyre szimpatikusabb lett...már-már súrolta a tökéletesnek mondható álompasit,mert szinte mindenben a számomra legjobbnak tűnt. Nem csak helyes és megnyerő stílusa nyűgözött le,de romantikus alkat is volt,amolyan lovagias típus. Körülbelül 2 hét intenzív beszélgetés és telefonálgatás után megbeszéltünk egy személyes találkozót. Igazán figyelmes volt,szinte kapásból két nekem tetszetős programmal rukkolt elő,s mivel a nyugisabb dolgokat kedvelem így egy kiállításra esett a választásom.
A találkozó napján kicsit izgultam,bár az egymásról látott fotók alapján biztosra vettem,hogy nem lesz semmi gond,sőt minden a lehető legjobban fog alakulni. Oda is értem a megbeszélt időpontban ahol már messziről kiszúrtam,s egy nagy mosollyal üdvözöltük is egymást. Minden stimmelt,gondoltam itt már valami tutira alakulni fog.
Bementünk a kiállításra ahol bizony neki kellett kicsit vetkőzni – mivel télen volt a történet – és akkor ért arcon csapásként a sokkoló tény,hogy bizony kedves lovagom nem épp a higiénia minta példánya. Sebaj – gondoltam – biztos csak izgul és kicsit erősebbek nála a hormonok,így megpróbáltam nem tudomást venni a dologról,ami megvallom őszintén nehezen ment...lévén érzékeny orromnak. Végül is jól éreztük magunkat...búcsúzáskor rögtön meg is beszéltük,hogy találkozunk még. Másnap fel is hívott,hogy bizony van egy remek programja,de meglepetésnek szánja. Oké,miért ne...le is fixáltunk mindent,hol mikor futunk össze,ahonnan majd együtt megyünk tovább.A meglepetés randi aztán kicsit szíven ütött,mert egy kézilabda meccsre érkeztünk,ami önmagában nem lett volna rossz. Mondjuk második randinak elég durva,mert egymás szavát nem hallottuk csak a szurkolók kemény beszólásait. Mindegy is volt ez,engem sokkal inkább zavart az a bizonyos szag ami ugyancsak megcsapta orromat. Itt már bizony nem tudtam szó nélkül hagyni a dolgot és nyíltan rákérdeztem higiénia szokásaira. Persze a válasz udvarias volt,de utána úgy eltűnt,hogy még a nyomát sem láttam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése