Társtalanságomat elnézve,ismerőseim igen csak ügybuzgók lettek,hogy összehozzanak valakivel és mielőbb férjhez adjanak...ez az eset is nem olyan rég történt...
Egyik kedves ismerősőm,aki már jó ideje párt keres nekem,meglátogatott munkahelyemen. Rövid beszélgetés után mindjárt a lényegre is tért és enyhe nyomatékkal a hangjában,miszerint ugysem tudok nemet mondani...rá tért a bűvős kérdésre:
-Nem akarsz véletlenül felhívni egy nagyon rendes srácot?
Pillanatnyi meglepetségemből magamhoz térve gyors reagálással NEM-mel válaszoltam,ami nem volt épp túl jó válasz,főleg aki ismeri eme kedves ismerősőm...mert tipikusan az az ember aki nem ismer nemet és amit fejébe vesz azt bizony véghez is viszi. Nos...úgy negyed órás hadakozás után végül csak beadtam a derekam és ha már egyszer randiPasit kerítenek nekem,legalább jól kifaggatom az ismeretlen jelöltemről. Pechemre sok információt nem tudtam meg azon kívül,hogy a virágos szakmában tevékenykedik,dolgos-munkás ember,kedves,segítőkész,udvarias és korban is megfelelő nekem a 32 évével. Gondoltam hát legyen, így kiadtam az engedélyt telefonszámom kiadatásához az ismeretlen pasinak. Ismerősőm közben elégedett mosollyal távozást intett és lelkemre kötötte,hogy a fejleményekről majd tudosítsak.
Nem telett bele 10 perc s telefonom máris megcsörrent,kijelzőjén ama bizonyos ismeretlen mobil számmal. Hagytam kicsit hagy csörögjön,hisz ne hogy már azt higye jelöltem,hogy rögtön ugrok a telefonra,majd még mielőtt lerakta volna búgó hangon belehallóztam egyet. Kellemes hang szólt vissza, ami máris megnyugtató volt számomra,majd 10 perc csevegés után lefixáltunk egy időpontot és helyszínt,hogy megejtsük ama bizonyos vakrandinkat.
2 nap múlva esti randink előtt kaptam egy telefont emberemtől,hogy tutira megyek-e ,mert akkor ott a megbeszélt helyen várni fog. Persze - mondom – ne aggódjon ott leszek,s majd akkor meglátjuk hogyan tovább. Eljött az este,mindjárt itt az idő is...gondoltam elindulok időben ,hogy felmérjen a terepet. Oda érkezésem után - ami egy park volt – körbeszemlélődtem hátha meglátom a kellemes hangú ismeretlent,s mivel csak egy magas jóképű srácot láttam bolyongani,így biztosra vettem – igen,végre egyszer ismerősőm beletrafált – ő lesz az és odamentem hozzá. Pechemre már megint nem ő volt a bizonyos ő,mert hogy valóban várt valakit,de sajna nem én voltam az. Kissé csalódottan tovább sétáltam,mikor megcsörrent telefonom...emberem hívott – ő itt van,de nem talál engem – így gyors pontosítás után ,ami kb 20 méter volt és egy játszótér...rövid időn belül megtaláltuk egymást. Sötét volt,csak az utcai lámpák fénye adott némi homályos világítást,így már mikor megláttam ismeretlen emberemet tudtam,hogy nem ő lesz az aki megdobogtatja majd szívem csücskét. Nem csak hogy magas nem volt,mert egy fejjel lejjebb néztem „föl” rá,de még köpcös,hosszú hajú és vagy 45-nek tűnt. No problémo gondoltam,ha már ennyi energia van a megszervezésben és persze ismerősőm is várta a beszámolómat,így megbeszéltük,hogy elugrunk az egyik közeli plázába és beülünk egy cappucinóra. A beszélgetés telt...telt..többé kevésbé érdekfeszítő történetekkel,mikor is 90%-ban ecsetelte,hogy ő merre járt már a világban,hogy ő hol lakik fent a szép virágdombon és milyen csudiklassz háza van,meg kocsija...ennél a pontnál már végképp elvesztettem azt a maradék csöppnyi kis érdeklődésemet is. A csúcspont már csak utána jött,mikor is pont,hogy az én férjhezadásomra terelődőtt a szó. Finoman kifejtettem a témát és a véleményem,majd közöltem,hogy már nagyon unom,hogy egyre inkább haladnak a potenciális jelöltek a 40 felé. Itt volt a bumm,mert emberem kiderült,hogy nem 32 hanem jócskán a 40 felé lépeget. Itt végképp tiszta égés volt,érdektelenség és unalom,így már csak azt vártam mikor indulunk és fekhetek az ágyikómba kialudva eme „remek” estét.
Elváláskor természetesen megköszöntem az estét és persze a meghívást,de többet találkozni nem nagyon kívántam vele. Így vakrandi ide vagy oda,ez volt az utolsó,de nem első ilyen találkozás.
Egyik kedves ismerősőm,aki már jó ideje párt keres nekem,meglátogatott munkahelyemen. Rövid beszélgetés után mindjárt a lényegre is tért és enyhe nyomatékkal a hangjában,miszerint ugysem tudok nemet mondani...rá tért a bűvős kérdésre:
-Nem akarsz véletlenül felhívni egy nagyon rendes srácot?
Pillanatnyi meglepetségemből magamhoz térve gyors reagálással NEM-mel válaszoltam,ami nem volt épp túl jó válasz,főleg aki ismeri eme kedves ismerősőm...mert tipikusan az az ember aki nem ismer nemet és amit fejébe vesz azt bizony véghez is viszi. Nos...úgy negyed órás hadakozás után végül csak beadtam a derekam és ha már egyszer randiPasit kerítenek nekem,legalább jól kifaggatom az ismeretlen jelöltemről. Pechemre sok információt nem tudtam meg azon kívül,hogy a virágos szakmában tevékenykedik,dolgos-munkás ember,kedves,segítőkész,udvarias és korban is megfelelő nekem a 32 évével. Gondoltam hát legyen, így kiadtam az engedélyt telefonszámom kiadatásához az ismeretlen pasinak. Ismerősőm közben elégedett mosollyal távozást intett és lelkemre kötötte,hogy a fejleményekről majd tudosítsak.
Nem telett bele 10 perc s telefonom máris megcsörrent,kijelzőjén ama bizonyos ismeretlen mobil számmal. Hagytam kicsit hagy csörögjön,hisz ne hogy már azt higye jelöltem,hogy rögtön ugrok a telefonra,majd még mielőtt lerakta volna búgó hangon belehallóztam egyet. Kellemes hang szólt vissza, ami máris megnyugtató volt számomra,majd 10 perc csevegés után lefixáltunk egy időpontot és helyszínt,hogy megejtsük ama bizonyos vakrandinkat.
2 nap múlva esti randink előtt kaptam egy telefont emberemtől,hogy tutira megyek-e ,mert akkor ott a megbeszélt helyen várni fog. Persze - mondom – ne aggódjon ott leszek,s majd akkor meglátjuk hogyan tovább. Eljött az este,mindjárt itt az idő is...gondoltam elindulok időben ,hogy felmérjen a terepet. Oda érkezésem után - ami egy park volt – körbeszemlélődtem hátha meglátom a kellemes hangú ismeretlent,s mivel csak egy magas jóképű srácot láttam bolyongani,így biztosra vettem – igen,végre egyszer ismerősőm beletrafált – ő lesz az és odamentem hozzá. Pechemre már megint nem ő volt a bizonyos ő,mert hogy valóban várt valakit,de sajna nem én voltam az. Kissé csalódottan tovább sétáltam,mikor megcsörrent telefonom...emberem hívott – ő itt van,de nem talál engem – így gyors pontosítás után ,ami kb 20 méter volt és egy játszótér...rövid időn belül megtaláltuk egymást. Sötét volt,csak az utcai lámpák fénye adott némi homályos világítást,így már mikor megláttam ismeretlen emberemet tudtam,hogy nem ő lesz az aki megdobogtatja majd szívem csücskét. Nem csak hogy magas nem volt,mert egy fejjel lejjebb néztem „föl” rá,de még köpcös,hosszú hajú és vagy 45-nek tűnt. No problémo gondoltam,ha már ennyi energia van a megszervezésben és persze ismerősőm is várta a beszámolómat,így megbeszéltük,hogy elugrunk az egyik közeli plázába és beülünk egy cappucinóra. A beszélgetés telt...telt..többé kevésbé érdekfeszítő történetekkel,mikor is 90%-ban ecsetelte,hogy ő merre járt már a világban,hogy ő hol lakik fent a szép virágdombon és milyen csudiklassz háza van,meg kocsija...ennél a pontnál már végképp elvesztettem azt a maradék csöppnyi kis érdeklődésemet is. A csúcspont már csak utána jött,mikor is pont,hogy az én férjhezadásomra terelődőtt a szó. Finoman kifejtettem a témát és a véleményem,majd közöltem,hogy már nagyon unom,hogy egyre inkább haladnak a potenciális jelöltek a 40 felé. Itt volt a bumm,mert emberem kiderült,hogy nem 32 hanem jócskán a 40 felé lépeget. Itt végképp tiszta égés volt,érdektelenség és unalom,így már csak azt vártam mikor indulunk és fekhetek az ágyikómba kialudva eme „remek” estét.
Elváláskor természetesen megköszöntem az estét és persze a meghívást,de többet találkozni nem nagyon kívántam vele. Így vakrandi ide vagy oda,ez volt az utolsó,de nem első ilyen találkozás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése