Na igen...gondolkodtam melyik esetem is írjam ehhez a poszthoz,mert hát volt egy pár:)...Végül a legutolsónál maradtam...a már-már majdnem,hogy rekord időnek számító 4 hónapommal:)
A történet még októberben kezdődött,mikor – az általam már oly jól ismert oldalon – virtuális virágot kaptam. Persze nyomban felderült kíváncsiságom,így meglestem merész lovagom. Regisztrálása ideje nem nyúlt vissza hónapokra,sem évekre...korrekt adatlap volt,teljesen kitöltve,fényképekkel tele tűzdelve,s bár a szimpátián kívül különösebben nem mozgatott meg, jól neveltségem azt diktálta illik megköszönni egy ilyen kedves gesztust. Így billentyűzetet ragadtam és egy egyszerű köszönömmel letudtam a viszonzást.
A válasz nem maradt reagálás nélkül,sőt...ismerkedés céljából tőlem várta emberem a következő lépést. A válaszom gyors és tömör volt,talán itt indult el hosszúra nyúlt ismerkedésünk egy csöppke általa félreértett levelemen.
Megkezdődtek az ismerkedős levelek szokványos kérdésekkel bombázva,minek után hamar kiderült,hogy emberem nem csak szimpatikus,normális és kedves...de épp egy több éves kapcsolat szakítását próbálja kiheverni. Ezek után végig kellett gondolnom mit is csináljak,mi legyen a következő lépés és hogy érdemes-e belemászni egy ismerkedésbe ezt tudván vagy inkább hagyjam futni a dolgot. Tanakodásom végén,arra jutottam jobb ezt tisztázni emberemmel,nehogy félreértés legyen belőle és konkrét tényként közöltem vele,hogy nem vagyok hajlandó búfelejtő személy szerepét játszani. Miután letisztáztuk,megegyeztünk egy kötetlen ismerkedésben,amiből még akár később bármi lehet.
Így teltek el napok,hetek,majd lassan hónapok is...és ez idő alatt egyre inkább úgy éreztem talán mégis lehet ebből a dologból egy komolyabb is. Már nem került szóba az ex sem,és egyre inkább arra irányuló visszajelzéseket kaptam,hogy igen...fontos vagyok valamennyire,még ha nem is kézzel fogható ez az egész.
Eltelt sok idő,mikor márciusban emberem felvetette egy találkozó lehetőségét,mert úgy érezte 4 hónap alatt ez igen csak beért már egy személyes kontaktusra. Belementem...és lázasan kezdtem ötletelni találkozónk helyszínéről is. Hosszú napra terveztük,mivel ő egy éttermi ebédet javasolt ,így a nap délutáni részének kitöltésére nekem adta az ötletek gyártását. Hosszas agyalás és némi megvitatással egy barlangi labirintus sétára esett a választásom, ami felvetett lehetőségként neki is tetszetősnek bizonyult.
Pár nap elteltével eljött a már oly régóta várt találkozónk napja. Lázas izgalommal indultam az étterem felé,felkészülve minden eshetőségre. Pár perc elteltével meg is érkezett egy kis csokor virággal a már jól ismert lovagias stílusával:) Beültünk az étterembe és hamar belevetettük magunkat a beszélgetésbe,így a 3 órás asztalfoglalásunk pár percnek tűnt. Később beiktattunk egy kellemes dunaparti sétát,majd este a barlangi labirintust is végig jártuk...
Az est elteltével kellemes társasággal és élménnyel gazdagon búcsúztunk egymástól,de már akkor tudtuk,hogy ennek maximum egy baráti folytatása lehet...
Tanulság: A hosszú hetekig,hónapokig tartó levelezések nem vezetnek semmire,mert csak hajlandóságot adnak arra,hogy esetlegesen bele éljük magunkat valamibe,s túl sok érzelmet tápláljunk egy nem „létező” személy iránt...
A történet még októberben kezdődött,mikor – az általam már oly jól ismert oldalon – virtuális virágot kaptam. Persze nyomban felderült kíváncsiságom,így meglestem merész lovagom. Regisztrálása ideje nem nyúlt vissza hónapokra,sem évekre...korrekt adatlap volt,teljesen kitöltve,fényképekkel tele tűzdelve,s bár a szimpátián kívül különösebben nem mozgatott meg, jól neveltségem azt diktálta illik megköszönni egy ilyen kedves gesztust. Így billentyűzetet ragadtam és egy egyszerű köszönömmel letudtam a viszonzást.
A válasz nem maradt reagálás nélkül,sőt...ismerkedés céljából tőlem várta emberem a következő lépést. A válaszom gyors és tömör volt,talán itt indult el hosszúra nyúlt ismerkedésünk egy csöppke általa félreértett levelemen.
Megkezdődtek az ismerkedős levelek szokványos kérdésekkel bombázva,minek után hamar kiderült,hogy emberem nem csak szimpatikus,normális és kedves...de épp egy több éves kapcsolat szakítását próbálja kiheverni. Ezek után végig kellett gondolnom mit is csináljak,mi legyen a következő lépés és hogy érdemes-e belemászni egy ismerkedésbe ezt tudván vagy inkább hagyjam futni a dolgot. Tanakodásom végén,arra jutottam jobb ezt tisztázni emberemmel,nehogy félreértés legyen belőle és konkrét tényként közöltem vele,hogy nem vagyok hajlandó búfelejtő személy szerepét játszani. Miután letisztáztuk,megegyeztünk egy kötetlen ismerkedésben,amiből még akár később bármi lehet.
Így teltek el napok,hetek,majd lassan hónapok is...és ez idő alatt egyre inkább úgy éreztem talán mégis lehet ebből a dologból egy komolyabb is. Már nem került szóba az ex sem,és egyre inkább arra irányuló visszajelzéseket kaptam,hogy igen...fontos vagyok valamennyire,még ha nem is kézzel fogható ez az egész.
Eltelt sok idő,mikor márciusban emberem felvetette egy találkozó lehetőségét,mert úgy érezte 4 hónap alatt ez igen csak beért már egy személyes kontaktusra. Belementem...és lázasan kezdtem ötletelni találkozónk helyszínéről is. Hosszú napra terveztük,mivel ő egy éttermi ebédet javasolt ,így a nap délutáni részének kitöltésére nekem adta az ötletek gyártását. Hosszas agyalás és némi megvitatással egy barlangi labirintus sétára esett a választásom, ami felvetett lehetőségként neki is tetszetősnek bizonyult.
Pár nap elteltével eljött a már oly régóta várt találkozónk napja. Lázas izgalommal indultam az étterem felé,felkészülve minden eshetőségre. Pár perc elteltével meg is érkezett egy kis csokor virággal a már jól ismert lovagias stílusával:) Beültünk az étterembe és hamar belevetettük magunkat a beszélgetésbe,így a 3 órás asztalfoglalásunk pár percnek tűnt. Később beiktattunk egy kellemes dunaparti sétát,majd este a barlangi labirintust is végig jártuk...
Az est elteltével kellemes társasággal és élménnyel gazdagon búcsúztunk egymástól,de már akkor tudtuk,hogy ennek maximum egy baráti folytatása lehet...
Tanulság: A hosszú hetekig,hónapokig tartó levelezések nem vezetnek semmire,mert csak hajlandóságot adnak arra,hogy esetlegesen bele éljük magunkat valamibe,s túl sok érzelmet tápláljunk egy nem „létező” személy iránt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése