Internetes társkereső oldalon talált rám (nevezzük V-nek) V. Valami iszonyat rossz sablon levéllel kezdett, már akkor villogott a pánikjelző lámpa, ám annyira vágytam volna valaki közelségét, hogy egyszerűen nem vettem észre. Vagy nem akartam észrevenni. V, amolyan tipik rosszfiú akikre a legtöbb nő bukik. Valószín, hogy genetikailag lehet belénk kódolva, hogy direkt keressük az ilyen alakok társaságát, mert naiv módon azt hisszük, nekünk majd sikerül igába hajtanunk. Sajnos azonban, nem mindig sikerül.
Leveleiből hamar kiderült, ő bizony nem a szavak embere, s hogy nem csak a helyesírásával vannak problémák, de fogalmazni sem tanult meg. Írásról gyorsan beszélgetésre váltottunk, valahogy érezhettem, hogy nem szabad vele kezdenem, mégis amikor sokadjára kért randit, beadtam a derekam.
Ő választott helyszínt. Kicsit furcsáltam, hogy péntek kora délután miért kell egy füstös sörözőben találkozzunk, de elfogadtam.
Az életben sokkal jobban festett, mint a képeken amit láthattam róla.
Azt hiszem ott abban a pillanatban beleszerettem. Randi randit követett.
Boldog voltam, állítólag ő is. Vágyta a közelségem s én is vágytam rá.
Egyre több időt töltöttünk együtt, aztán összeköltöztünk.
Ekkor kezdődtek a problémák. V vállalkozóként tevékenykedett, s egyre későbbi időpontokban járt haza. Akkor még nem gyanakodtam, csak mikor barátaim hívogatni kezdtek, hogy V-t itt és itt látták, ekkor és ekkor, egy ilyen meg egy ilyen nővel... azonban annyira szerelmes voltam, hogy erről tudomást sem akartam venni. Tűrtem. Vártam.
Azonban egyre merészebb dolgokat tett meg.
Volt olyan alkalom amikor egyszerűen haza sem jött. Ilyenkor telefonon sem lehetett elérni, idegeskedtem és aggódtam érte. Belátom kár volt!
Gyanussá akkor vált, amikor hívták elbújt s súgdosott. Elkezdtem figyelni, nem nyomoztam utána, de próbáltam más szemmel figyelni a dolgait.
Kezdtem hinni abban, hogy amit a barátaim állítottak az sajnos egytől egyig mind igaz!
Egyik alkalommal amikor éppen otthon töltötte az éjszakát, megvártam míg elaludt aztán átnéztem a telefonját. Akkor ültem le a padlóra...
fotók és videók mellett, számtalan női telefonszám és vitathatatlan tartalmú sms-ek tömkelege fogadott. A látványtól rosszul lettem. Összeszedtem minden erőmet, összepakoltam a holmim és azonnal eljöttem. A lakásomig sírtam az autóban.
Másnap természetesen reggel korán megjelent nálam s kérdőre vont, miért jöttem el. Nem akartam kijátszani a lapjaim, ezért annyit mondtam, hogy időre van szükségem, mert úgy érzem nem tartozunk össze. Nem akarta elfogadni, még szinte küzdött is azért, hogy menjek vissza hozzá, mert hogy mennyire szeret.
Eltelt egy hét, persze V mindennap jött, minden nap próbált rávenni, hogy menjek vissza hozzá, de én kitartottam. S ellenálltam! Nagyon nehéz volt, de tudtam, ha vele maradok akkor csak szenvedni fogok, jobb még az elején elengedni. Nyolc hónapot töltöttünk együtt.
Nem emlékszem már mennyi idő telt el, de idővel koptak a jelentkezései, mint kiderült talált egy másik balekot, egyikét azoknak a hölgyeknek akikkel mellettem is randizgatott. Amikor legutóbb hallottam felőle, megtudtam, hogy megnősült :-))))
Én nem hagytam magam tovább etetni :-)
Tanulság?
Vannak olyan férfiak akiknek 35 felett is kellenek a folytonos visszajelzések, a kalandok... az önigazolás, hogy még kellenek másoknak.
Vannak olyan nők, akik úgy vannak vele, elfogadják,
mert jut is marad is... (Tipik zsák a foltját effektus)
Jómagam nem tartozom egyik csoportba sem,
nem szorulok önigazolásra,
nem keresek kalandokat,
nincs szükségem pozitív visszajelzésekre,
de osztozkodni azt soha nem szoktam!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése