Sosem voltam egy túlzott szószátyár típus,így nem igazán tudok dűlőre jutni egy némasági fogadalmat tevő emberrel. Így alakult,hogy egy neten megismert pasival sem tudtam túl sok információt cserélni első találkozásunk alkalmával.De kezdem mindjárt az elején... Egy kevésbé ismert,de nagyon normális társkereső portálon (asszem mehet ez is ajánlásra:) ) kaptam egy on-line beköszönést. Mivel csak két nap elteltével voltam újra aktív az oldalon,így számomra csak akkor ötlöt szembe ,az újdonsült ismerkedni vágyó pasi üzenete. Gyorsan meg is néztem az adatlapját...szimpatikus volt,mindössze a korával volt némi ellenvetésem,mert alapból kizárom a velem egykorú pasikat. No,de miért ne ezegyszer - gondoltam – mivel elég normális és érett gondolkodásúnak tűnt az adatlapja alapján,így meg is írtam neki a válaszom. Másnap érkezett is a reagálás,miszerint mélyen meglepte,hogy válaszra méltattam és innentől kezdve elkezdtünk levelezni...pár nap után már-már on-line randevúkat beszéltünk meg,mivel így sokkal közvetlenebb volt a társalgásunk. Körülbeül 3-4 hét leforgása alatt igencsak szimpatikussá vált számomra,nem csak mint külsőleg,hanem emberileg is...tetszett a hozzállása dolgokhoz,a pozitív életszemlélete, a folyton jókedve és persze bőbeszédűsége. Nem sokkal később megkaptam a felvetést egy esetleges találkozóra,amire igent mondtam. Hogy egyszerűbb legyen a komunikációnk,telefonszámot cseréltünk...Másnap épp a szomszéd üzletben segétkeztem,mikor megcsörrent a telefonom...ő hívott...egy kellemes mély férfi hangot vártam,helyette szinte majdnem hogy egy egércincogás szólalt meg a vonal túlsó végén. Kissé meglepett,de gyorsan ellensúlyozta ezt kedvességével. Lebeszéltük a randi időpontját és helyszínét is,gondoltuk ha már szép időnk van,akkor egy kis szabadlevegős séta pont alkalmas lesz.
2 nap múlva munka után már készültem is,hogy alkalmas megjelenéssel,időben megérkezzek a megbeszélt helyre. Már messziről próbáltam figyelni...látom-e emberem,majd megakadt a szemem egy velem egymagas fiatalemberen. Pont olyan volt,mint a képeken...bár a férfias megjelenését kissé gyermeki kisugárzás váltotta fel. Ez sem zavart...mondván ha életben is épp oly közvetlen,mint ahogy megismertem nem lesz itt gond az estével. Igen ám,csak hogy emberem szinte némasági fogadalmat téve,egész idő alatt alig szólalt meg...elején még betudtam az izgulásnak,idegességnek,így próbáltam oldani a feszültséget. Úgy fél óra kérdezgetés után viszont meguntam a dolgot,mert szinte mindenre a válasza a „nem tudom” vagy a „hááát most nem jut eszembe semmi” volt. Kénytelen voltam hát bevetni relytett fecsegőmet és jártatni a számat egész este. Úgy 23 körül már igencsak kezdett hűvősebbre fordulni az idő,így pont kapóra jött,hogy indulást invitáljak. Félúton vissza felé,végre találtunk egy pontot amit jól ki tudtunk vesézni. Én elmeséltem a véleményem,majd következett az ő nézőpontja,miszerint...Elmesélte,hogy bizony nem nagyon akarnak válaszolgatni a nők a netes levelekre és mivel pont ugyanezt hallja vissza a csajoktól is,így ő bizony kísérletet tett férfi társai között. Előadta,hogy felregisztrált ugyan azon oldalon egy női adatlappal és egy falsh fényképpel,és így írogatott a pasiknak. Enyhe sokkot kaptam,majd vészféket húztam.
Búcsúzáskor megköszöntem az estét és finoman megjegyeztem,hogy jó-jó volt,de Vágó Pistát nem szeretek játszani:)....Azóta sem hallottam felölle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése