Noha megfogadtam, hogy nem randizom ismerős ismerősével, egy alkalommal (nem is oly régen) mégis megszegtem az általam állított szabályokat, s engedtem a csábításnak.
Gyermekkori barátom iwiwes adatlapját nézegettem, amikor az ismerősei közt rátaláltam "a kutyás emberre". Nem sok minden derült ki az adatlapjáról, ezért a közös ismerősünknek (aki egyébként gyermekkori jóbarátom) írtam egy levelet, melyben szerettem volna többet megtudni "a kutyás emberről".
Néhány óra elteltével kaptam is válaszlevelet, de nem az én kedves ismerősömtől, hanem bizony "a kutyástól". Nagyon kedves levelet bírt összehozni, azt hiszem megindította, hogy magam is kutyus tulajdonos vagyok és talán, hogy nem rohantam le, inkább a közös ponton keresztül próbáltam informálódni.
Sok sok karakteren keresztűl mesélt magáról, a munkájáról, a hobbijáról és nem utolsó sorban a kutyusáról. Gyorsan msn címet cseréltünk, s elsőre egy egész estét átbeszélgettünk. Másnap megtörtént az első telefonbeszélgetés is, s bár a hangja nem ragadott magával, a stílusa, a fogalmazása annál inkább. Mivel hétvégén szeretek nagyon sétálni a kutyussal, így nem bántam amikor randit ajánlott egy közös kutyasétáltatással egybekötve. Helyszínül a Városligetet választottuk. Egészen pontosan a jégpálya főbejáratát. Hogy biztosan megtaláljuk egymást.
Az időpontot illetően nehézkes volt a szervezés, de sikerült kialkudni egy mindkettőnknek megfelelő időpontot.
Mivel nem szeretek késni, a megbeszélt időpont (17:00) előtt érkeztem a helyszínre. Emlékszem elég hideg volt. Reménykedtem benne, hogy nem fog késni, mert akkor bizony megfázás lesz a vége.
Negyed óra elteltével "kutyás ember" még mindig sehol.
Elővettem a telefonom, de láttam nincsen nem fogadott hívásom.
Visszacsúsztattam a zsebembe s várakoztam tovább. Egy darabig álldogáltunk kutyusommal, aztán mivel már nagyon fáztam sétálni kezdtünk fel s alá.
Mivel kezdtem beletörődni, hogy bizony igen erősen fel lettem ültetve, úgy döntöttem, nem várakozom tovább. A közel 30 perc várakozás úgy vélem éppen elegendő (sőt), ezért (szitkozódva), de elhagytam a helyszínt.
Már szinte el is felejtettem az egészet, amikor iwiwen kispiros várt. Benne egy igen erős indulatokkal áthatott üzenet, nem mástól, mint "a kutyástól". Az általa leírtak szerint ő negyed hatkor érkezett, de én már nem voltam sehol. És, hogy legalább egy üzenetet írhattam volna, hogy ne utazza át miattam a várost.
Válaszban megírtam neki, hogy 30percet várakoztunk, s hogy noha a Hősök tere csodaszép kivilágítva, de harminc perc elteltével bizony már nagyon untam a látványt.
Válasz nem érkezett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése