Egy kínos nap...

Életem...- talán egyik legkínosabb élménye - egy neten megismert fiú miatt történt.

Az eset szintén egy netes társkeresős sztori...már egy ideje egyedül voltam,így alkalmasnak éreztem az időt egy újabb próbálkozásra. Fel is regisztráltam egy népszerű ,ám -személy szerint - már nem ajánlott oldalra. Pontosan nem emlékszem,de talán a második napon érkezett egy üzenetem tőlle..nevezzük őt” J”-nek. A levél rövid,tömör és lényegre törő volt,semmi sablon maszlag...és mivel a mellékelt fotó is megnyerő volt,ment is a válaszom J postaládájába. Levél levelet követett,majd átváltottunk msn-re,hogy kicsit közvetlenebb legyen a „beszélgetés”. Pár nap elteltével J randit kért,amibe természetesen bele mentem,hiszen a kölcsönös szimpátia
megvolt.
Másnap meg is beszéltük a pontos helyszínt és időpontot.

A találkozó... egy péntek esti randevút fixáltunk le ( bevallom azért kedvelem ezt a napot,mert ha balul sül el az este,akkor megmarad a hétvégém regenerálódásra) így izgatottan készültem a megbeszélt helyszínre. Odaérkezésemkor J már ott várt...olyan volt,mint a fotókon,sőt talán még sármosabb,amolyan tipikusan rossz fiú alkat. Elsőre megölelt,s azt hiszem akkor rögtön le is vett a lábamról. Egy romantikus dunaparti séta lett az esténkből,amit természetesen egy újabb randi is követett...Teltek a napok és egyre több minden derült ki J családjáról...Elősszőr kicsit furcsáltam a történetet,miszerint édesanyjával,hugával – annak élettársával és két gyermekével – él. Elég bizarul hangzott...főleg,hogy állítólag az anyuka tartotta el az egész népes családot. J-nek munkahelye is elég ingatlan volt,ráadásul egy bizonyos haver is jelentős összeggel tartozott neki. Lényegében azonban – gondoltam,miért ne lehetne ilyen is a világban – elfogadtam őt. Minden rendben is volt,bár akadtak furcsaságok amiket a rózsaszín köd miatt nem láttam vagy talán nem akartam tudni róla. Körülbelül 3 hét múlva J szóba hozta,hogy szívesen megismerné a szüleimet. Nem ellenkeztem,bár többször rákérdeztem tuti biztos komolyan gondolja-e,mert akkor leszervezem a dolgot. Beleegyezése sziklaszárd volt,így rá egy hétre lebeszéltem szüleimmel is egy ebéd keretében a nagy találkozást.

Eltelt egy hét,mikor elérkezett a nagy nap. Lázasan készültem,hogy minden a legnagyobb rendben menjen,sőt J kedvenc ételeit csináltam. Reggel még beszéltem vele,hogy akkor 13 körül várom őt,mert addigra mindennel elkészülök – mondta oké,ne aggódjak ott lesz időben – Teltek az órák,én már végeztem minden fogással,asztal megterítve készen állt,szüleim is kíváncsiak voltak már a rejtélyes lovagomra...13 óra J még sehol...telefont kezembe,majd hívom merre jár...a hívott fél nem kapcsolható...kezdtem aggódni,hogy valami baj érhette...a várakozás így telt másfél órán keresztül,mikor közöltem szüleimmel,sajnos az ebéd elmarad,biztos közbejött valami és J nem tud jönni. Persze hírt azóta sem halottam felőlle. Estig kész idegroncs lettem...csak vártam,de semmi...másnap reggel felmentem msn-re hátha megtudok valamit...J fent is volt...üzentem,mégis mi történt,hogy nem jött....válasz érkezett miszerint sorry,de közbejött egy haver akinek segítenie kellett és vidékre utazott. Aztán kérdőre vontam,hogy akkor egy sms-t igazán dobhatott volna nekem,hogy ne várjam feleslegesen,mire nekem esett,hogy én sem voltam képes őt felhívni így ne hőzöngjek neki...Szó-szót követett,majd meguntam és örökre letiltottam...azt a kínos égést amit akkor aznap okozott,sosem tudom neki megbocsátani.